Soha nem voltam az az igazi "sport-lady", de a kismamaság alatt azt éreztem, szükségem van mozgásra, illetve rengeteg szakkönyvből olvastam, hogy ez jót tesz mind a babának, mind a mamának, és segítheti a szülésnél a tágulást. Így el is döntöttem, hogy keresek kismamatornát és kismamajógát. Meg kell hagyni, ez egy még dolgozó nőnek nem könnyű feladat, mert minden ilyen mozgásforma délelőtt 10-kor, vagy délután 2-kor van. Igazából ezt csak azért nem értem, mert persze, a kismamaság utolsó időszakában ez nagyon hasznos, de azért a legtöbb nő egész 7., vagy 8. hónapig is dolgozik, mint ahogy én is tettem. Szóval nagy nehezen találtam egy helyet, ahol torna este 6-tól volt (ide épp oda tudtam érni), illetve egy másik helyet, ahol pedig jóga este 7-től volt. Így a 19.héten el is kezdtem mozogni. Bár a kismamatornát gyorsan abbahagytam, mert nagyon megterhelő volt számomra, ami szerintem abból adódhatott, hogy előtte évekkel már abbahagytam a rendszeres mozgást, viszont várandósságom egyik legszebb élményét köszönhetem neki: 19.héten, egy hétfői napon, az első órán, Lili a meditáció közben elkezdett rúgni :). Meg kell hagyni, végigsírtam a meditációt :) Onnantól kezdve viszont meg sem állt a leányzónk, és rengeteget mozgolódott, aminek persze nagyon örültünk, és nagyon élveztük. :) Volt olyan, hogy teljesen eltolta a pocakomat az egyik oldalra, sőt olyan is, hogy az Apukája érezte a könyökét :D na, azért az ijesztő volt hirtelen :D

A kismamajógát egész a 8.hónap végéig csináltam, az nagyon tetszett mind nekem, mind a kisManónak. Sokkal nyugodtabb mozgásforma, amiben lassú mozdulatok vannak, és tényleg mindent úgy tud csinálni az ember, ahogy az neki kényelmes. Azért szerettem nagyon, mert mikor egy hosszú munkanap végén odaértünk, mindig átbeszéltük a csoporttal, hogy ki hogy van, kinek hogy telt a napja, ki lehetett adni a fáradt gőzt, és le lehetett tényleg csendesíteni a napot. A jóga közben a babánk mindig nyugodt volt, és mindig a meditáció alatt pörgött fel, így annyira nem tudtam általában elmélyedni a csendben :D Amikor már nem jártam, annak az volt az oka, hogy már elég korán, 23. héttől befordult Lili, általában úgy is volt, és amikor már ténylegesen úgy maradt, akkor nagyon lent volt a feje, így már a mozgás nem esett jól és nehezebb is volt. De nagyon élveztem. 

Amúgy ez igaz volt a mindennapokra is, hogy Lili nyugodt volt, amikor én pörögtem és mozogtam, és amikor leültem az asztalomhoz az irodában, vagy itthon lefeküdtem a kanapéra, akkor bepörgött. A napokban olvastam egy szakirodalmat, amiben azt írták, hogy a babák azért szeretnek kézben lenni és ringatva elaludni, mert a pocakban ehhez szoktak hozzá. Pont egy barátommal beszéltük, hogy a következőnél végigfekszem a 9 hónapot :D Mert persze szerintem az anyák 99,9%-a megfogadja, hogy a kezdetektől kiságyban alszik a gyerkőc, nem ringatja a popsiját ,stb, és persze a 99,8 % ott köt ki, hogy ringatva altat :D Én pont ebbe a csoportba tartozok. Na, de erről majd később. Komplett fejezet lesz az altatásnak...van miről mesélni :D

(Ez a kép nem rólam van, bár erre gondolom rájöttetek :) )

Azt mondják, olyan alvó lesz a gyermek éjszaka, amilyen alvó volt a pocakban. Szerencsére az én kislányom teljesen nyugodt volt éjszakánként a hasamban, és egész addig, amíg nem feküdtem az oldalamra, nem is szólt semmit. Na, amint viszont az oldalamra feküdtem, azonnal megbökött :) szóval bár soha nem tudtam háton aludni, a várandósság alatt ez is egy olyan dolog volt, amit meg kellett tanulni :) Ugye említettem már, hogy amíg nem mozgolódott a csajszi odabent, mindig azon izgultam, hogy mi lehet vele. Na, ez azután is így maradt, miután elkezdett rúgni, mivel onnantól azon aggódtam folyton, hogy eleget rúg-e és ha nem rúg, miért nem rúg. Mivel a második trimesztertől kezdődően egyre többször előfordult, hogy éjjel felébredtem és ki kellett mennem a mosdóba, ezért ilyenkor persze egyből az jutott eszembe, vajon hogy van Lili. És ilyenkor leültem a kanapéra, és elkezdtem mozgatni finoman a pocakom, hogy keljen fel és rúgjon. Amint ez megvolt, mentem vissza aludni. Na ezt a tesónál nem fogom csinálni, mert szerintem ezért van az, hogy egyszer, szinte mindig azonos időben fel kel éjjel Lili idekint is :D na jó, olyankor eszik, szóval tuti nem ezért, de azért vicces az összefüggés :)

Korábban meséltem arról, hogy a dokikat folyton bombáztam különböző kérdésekkel. A második trimesztertől kezdődően egyre több gondolatom volt arról, hogy mi lesz amikor kint lesz a nagyvilágban KisManó, a szülés körüli dolgok is egyre jobban foglalkoztattak, honnan fogom tudni, hogy elindult, és persze elkezdtük belevetni magunkat a kelengyelistába. Akkor először mesélek egy kicsit arról, hogy hol is kaptam a kérdéseimre választ egy adott közegen belül.

A szülésznőm egy társaság egyik alapító tagja, akiknél elég sok foglalkozás van, mint például szülésfelkészítő is, amit egy szülésznő társa tart, illetve szoptatási tanácsadó. Ez egy 4 szombatot igénybe vevő foglalkozás, de nagyon hasznos, és akármennyire is a tesó már második baba lesz, ott is el szeretnék menni egy ilyen felkészítőre, mert annyit változik folyamatosan a szülészetek világa és minden babadolog, hogy érdemes toppon lenni. Másrészről pedig ez a program az Apukákat is közelebb hozza ehhez a témához, és számukra is kicsit közelebbinek tűnik. Az én férjem is nagyon élvezte, és a foglalkozások után hazafele az úton mindig ki is veséztük az aznapi témákat, és így könnyebb volt dönteni mindenben együtt. Szóval az első óra a táplálkozásról szólt. (Amúgy ez tényleg nagyon fontos, hisz ezáltal kap meg mindent a baba is) A második óra a kórházi listáról szólt, ami általában minden kórházban más, így érdemes onnan is tájékozódni, de mivel a szülésznők a mi kórházunkhoz tartoztak, így nekünk ez a lista kézenfekvő volt. Ilyen információkat tartalmaz, minthogy saját ruhában lehet-e a baba bent a kórházban, ha igen, akkor mennyi sapkát kell vinni pl, vagy hogy vigyünk-e be pelust, vagy ott adnak, és hogy miket vigyünk a szülőszobába. Merthogy általában van egy csomag a szülőszobába, amiben a leggyorsabban kellő dolgok vannak, mint az első ruha a babának, anyának tisztasági dolgok, fényképezőgép az első babás képekhez, váltóhálóing anyának, köntös, gátmasszázsolaj, annak aki szeretne ilyet, stb. A másik csomag a nagy bőrönd, ami a kórházi napokra kell. De a listán kívül a második órán már szó volt a szülés beindulásáról is, ami számomra egy nagy rejtély volt. Átbeszéltük, hogy mik azok a jóslófájások, mik a jelek, mi az a burokrepedés, mennyi idő van beérni a kórházba, hogy is működik ott a bejelentkezés, mi vár egy kismamára. Ezek nagyon hasznosak, mert bár még ijesztőbbé tették hirtelen az egész szülést a fejemben, de legalább már volt egy pontos képem az egészről. Aztán az utolsó órán végignéztünk egy szülésvideót, ami még ijesztőbbé tett mindent, de valahogy sokkal jobban éreztem magam utána, mert erőt adott arra, hogy igenis képes leszek rá. Tudom, fura, és én sem erre számítottam, mikor megtudtam, hogy lesz egy ilyen film, de jót tett. A harmadik órán teljes egészében a szoptatásról volt szó, a mai trendekről, mint igény szerinti szoptatás (később mesélek erről is, hogy nálunk ez hogy működött), fejés, baba jelzései, bukás, anyatej fagyasztása, gyerkőc súlygyarapodása stb. Na ez volt az a folyamat, ami egészen addig teljesen elképzelhetetlen volt, amíg meg nem fogtam a kislányomat és meg nem szoptattam először. És bevallom, volt mit begyakorolni....de erről is majd később. Azt el kell mondanom, hogy nagyon nagyon hasznos volt ez a szülésfelkészítő, sok mindenre választ kaptam, de összességében még jobban megijedtem, mert elém tárult az a kép, hogy tényleg mennyi mindenre kell figyelni egy kisbabánál, és a kórház után nem lesz ott velem szakember, aki mondja, hogy jól csinálom-e. Ekkor még nagyon elképzelhetetlennek tűnt, hogy az anyai ösztön tényleg mindenre képes és olyan megoldásokat ad az ember fejébe, amiről nem is tudta, hogy tudja. :) És persze azért a férjem általi, szülői, nagyszülői, baráti, védőnői segítségek, tapasztalatok és bátorítások rengeteget jelentettek. Az utolsó óra a filmen kívül a szülés közbeni fájdalomcsillapításról szólt és az első napokról a kórházban, illetve a hazamenetelről, hány fok legyen a szobában, fürdetés, első vizsgálatok, mire kell figyelni mozgásnál, fogzásnál, stb. Hát ez volt az a rész, ami szintén sok kérdést adott számomra, de itt kaphattam pár jó tanácsot és ez is kézzel foghatóbb lett. A lényeg szerintem: jegyzetelni, jegyzetelni és jegyzetelni kell ezeken az előadásokon, akármilyen szülésfelkészítőre is megy az ember, mert én rengetegszer átolvastam szülésig, sőt még utána is az anyagokat.

Szóval egyre több információval a fejemben nekilendültünk a kelengyelistának és most már komolyan elkezdtük szemügyre venni a férjemmel. Mit ne mondjak, elsőre nagyon ijesztő volt, de nagyon nagy segítséget kaptam két barátnőmtől. Egyikük átküldött egy rövidített listát, akinek kisebb volt még akkor a kisfia, a másikukkal, akiknél pedig már picit nagyobb akkor, átnéztük, hogy náluk miből milyen típus vált be. Ez a két segítség rengeteget jelentett, mert volt támaszkodó, kapaszkodó, ami mentén el tudtunk indulni. < Itt egy kis segítséget szeretnék nyújtani azoknak, akiknek nincs meg ez a kapaszkodójuk. Akit érdekel, szívesen segítek és egy beszélgetés keretén belül el is mondom a tapasztalataimat, végigmenve a listán. Elérhető vagyok az akicsakegyvan1@gmail.com e-mail címen. > Szóval nekilendültünk a listának. Két nagyon nagy tétel volt, és rengeteg kicsi. Az egyik legnagyobb a babakocsi volt, a másik pedig a babaszoba. A babakocsi épp autócserével egybekötve ért minket, így a férjem a gépjárműveket, én pedig a babakocsikat néztem és esténként összedugtuk a fejünket. Végül 2 hónap keresgélés után meglett a babakocsi, ami egy PegPerego BookPlus lett. Az elégedettségről majd a későbbiekben. A bababútorral először úgy voltunk, hogy azzal az asztalossal csináltatjuk, aki a szekrényeinket is csinálta, de sajnos akkor a budgetünk ezt már nem engedte meg, így az egyik nagyáruházban vettük meg és nagy szerencsénkre pont passzol a lakás többi bútorához. A kiságy 3 fokozatban letehető, a pelenkázó pedig egy komóddal egybekötött, és ami nagyon hasznos része, hogy a pelenkázó mellett van egy kis sáv, ahol tárohatom a pelenkázáshoz szükséges eszközöket, így könnyen elérhetőek. 2 hónap alatt annyira belelendültünk a listába, hogy 6. hónapra meglett minden ami a babaszobába kellett. 

Szóval egy izgulási ponttal kevesebbel indultunk neki a harmadik trimeszternek, talán a leglassabban telő és legtöbb izgalommal járó időszaknak, hisz ekkor már egyre közelebb éreztem azt a pillanatot, mikor a kezemben foghatom...