Szóval túl voltunk az első pár napon, ami még igazából azzal telt, hogy fogadtuk a családot és próbáltuk megismerni egymást. A hazajövetelünket követő héten a férjem még itthon volt, ami nagyon nagy segítség volt, főleg éjszaka, mivel azon a héten még Lili nagyon sokat ébren volt éjjel, és már volt olyan, hogy a kiságyba félig beborulva kómáltam, mivel a kisasszony nézelődni szeretett volna :) De most egyenlőre menjünk is tovább, mert az alvás témakörét az első hat hétre vetítve egy külön fejezetben szeretném kitárgyalni, mivel szükség lesz a sorokra. :) Mivel egy baba mindennapjaiban már az első perctől rengeteg minden történik, így az első hat hét eseményeit szeretném fejezetekre bontani, amik a következők lesznek: szoptatás, hasfájás, alvás, dokik és vizsgálatok, én lelki szempontból, és végül pedig a játékok, illetve egyéb elfoglaltságok egy csecsemővel. 

Akkor vágjunk is bele! Ahogy már korábban említettem, a kórházban azonnal beindult az előtejem és két nap múlva a rendes tejem is. Hazaérkezésünk után szintén rengeteg tejem volt. Minden korban megvan a trend, hogy mi alapján kell, vagy jó etetni, nevelni egy gyermeket, manapság ez az igény szerinti szoptatás, válaszkész nevelés elve. Már a kórházban is erre tanítják meg az anyukákat, ami annyit tesz, hogy amennyit csak lehet tegye az anyuka mellre a gyermekét, és az elején rengeteget szopizzon, nyugodtan aludjon el rajta, illetve egyfajta megnyugtatásként is alkalmazhatjuk, hiszen idővel a csecsemőnél úgyis be fog állni a rendes, 2-3, majd 4 óránkénti evés. Megmondom őszintén, mikor kismama voltam, ezzel az elvvel nem értettem egyet, mivel úgy gondoltam, hogy ezáltal nehezebben tudom majd később önállóságra nevelni a gyerkőcöt, de természetesen úgy voltam vele, hogy ez csak az én véleményem, mindenki úgy csinálja, ahogy azt szeretné, hiszen nem vagyunk egyformák, és az is lehet, hogy én tévedek és tényleg ez a jó elv. (Igen, elvek...gyermek mellett az ember sokszor rájön arra, hogy szép ez a szó, de sokszor el kell dobni, vagy épp át kell alakítani :) ) Szóval így indultam neki a szoptatás kérdéskörének, de a kórházban annyira azt mondogatták, hogy az igény szerinti szoptatásnál is beáll majd a normál időközönkénti evés, viszont most nagyon kell a szopi, mert így lesz tej, hogy úgy voltam vele, elfogadom, akkor így csinálom. A kórházban nagyon könnyen el is fogadtam, hogy ez így nagyon jó, mivel Lili magától csak 2-3 óránként evett, pont tökéletes mennyiségeket szopizott és tejem is volt. A technikámat persze erősítenem kellett, mert csak az utolsó kórházi napon sikerült először ülve szoptatnom, előtte csak fekve ment. Itthon szerencsére ment már mindenhogy, és általában nappal ülve, szoptatós párnán, éjjel pedig fekve szoptattam.

Viszont egyetlen egy dolgot rontottam én el szerintem ebben a rendszerben: minden felsírásra szoptattam. Szerintem az a baj, hogy nagyon hangsúlyozva van az igény szerinti szoptatás, de nincs keretek közé szorítva, értem ezalatt azt, hogy szerintem vegyíteni kéne az időszakos és az igény szerinti szoptatás elvét, és valahol középúton kellene keresni a megoldást. Ugyanis senki nem mondta el, hogy ez a rendszer nem azt jelenti, hogy amint megszólal a kislányom, azonnal megetetem, hanem csak ha éhes. Márpedig sokszor ahelyett, hogy először megnéztem volna, hogy nem-e más gond van, mint például pelus, fázik, stb, egyből szoptattam. Hozzá kell tennem, tényleg volt tejem bőven, annyira, hogy a fagyasztó tele volt, és az utcára sem mehettem ki úgy, hogy ne legyen nálam csere melltartóbetét. Viszont volt egy nagyon nagy hátránya is: ahogy teltek a napok, Lili egyre többször akart enni, egyre nagyobb mennyiségeket. Három hét után eljutottunk oda, hogy nagyon gyorsan nőtt a súlya, folyamatosan fájt a hasa, fel volt keményedve, egyfolytában jött vissza orrán-száján a tej, és én is teljesen ki voltam már borulva azon, hogy olyan vagyok, mint egy tejcsárda, reggel kinyit, este bezár, majd éjjel újra nyit. Egyfolytában a szoptatós székben ültünk, mivel a végén már odáig jutottunk, hogy 40 perces szopizás után 30 perc múlva újra evett volna a csajszi. Nagyon sokat sírt, nagyon nehezen lehetett megnyugtatni. Majd eljött a nap a harmadik héten, amikor aznap már másodjára jött vissza neki a tej mindenhonnan és orrszi-porszival kellett kiszívni a tejet az orrából. Ekkor zokogva felhívtam a védőnőt, és megmondtam, hogy engem nem érdekel semmilyen elv, senkinek a véleménye, most segítsen átszoktatni Lilit a rendszeres evésre, mert szerintem ez sem lelkileg, sem egészségügyileg nem jó egyikünknek sem. A védőnő nagyon rendes volt, mivel pont egy utcányira volt tőlünk, így azonnal átjött hozzánk, és átbeszéltük az egész kérdéskört. Egyetértett abban, hogy lehet bármilyen trend, de minden baba más, és az ő és az anya szempontjából kell kialakítani az étkezést. Ezért ettől a pillanattól kezdve elindult az időszakos etetés.

Az első lépés az volt, hogy a következő etetésnél bármennyit is eszik KisManó, legalább 1.5-2 órán keresztül ne adjak neki újabb adagot. Majd fokozatosan pár nap alatt kellett növelni 2.5-3 órára az időintervallumot. Az első pár nap nagyon nehéz volt, mivel egy teljesen új rendszerre kellett a babánknak átszoknia, és amit eddig bármilyen mennyiségben megkaphatott, most csak kontrollált körülmények között adhattam. Az elején nagyon sokat volt pont ezért kézben, rengeteget mászkáltunk vele, énekeltünk neki, hogy eltereljük a figyelmét. De körülbelül négy nap után szépen fokozatosan beállt a rendszer, és Lili megtanult annyit enni, amennyi elég volt a következő etetésig. Lehet sokan elítélnek ezért a váltásért, de egyrészről én világ életemben rendszerben gondolkozva éltem, és ez keretet adott az életemnek, sokkal kiszámíthatóbb volt minden. Úgy érzem, ez egy gyermeknek is nagy segítség lehet eligazodni a világban. (Természetesen az ő esetükben rugalmasabban kezelve) Másrészről pedig nagyon fontos, hogy bár megpróbáltam a mai trend szerint szoptatni, de a kislányom egészsége és a kettőnk lelki egyensúlya volt, amit elsődlegesen figyelembe kellett vennem, és ez bizonyult a legjobb döntésnek. Végül pedig be is bizonyosodott, mivel helyreállt a súlygyarapodás a normál keretek között, újra jókedvű, nyugodt, vidám lett a kislányom, a bukások száma minimalizálódott, és bár folyamatosan mérlegelni kellett evések előtt és után, de lelkileg is megnyugodtunk mindketten. Illetve innnentől az éjszakák is alvósabbak lettek. (Bár ebből amúgy a gyermekorvossal is volt vitám, és végül váltottunk is, de erről majd egy későbbi fejezetben mesélek)

Amit még megkönnyített az új rendszer, az az, hogy kiszámíthatóbbak lettek az otthonról való elmeneteleinknek a menetei (mivel ekkor még nagyon kicsi volt, így az orvosra kell gondolni, hogy hozzá jártunk leginkább, de sokszor oda is babakocsival mentünk, mivel nem volt messze), tudtam mikor fog enni Lili, könnyebb volt a sírásainak az okát is felkutatnom, mert ha épp evés után voltunk fél órával, akkor sejtettem, hogy nem éhes, hanem más gond van. A védőnő is elmondta, hogy nem minden baba ugyanolyan, valószínű a mi kiscsajszink úgy volt vele, hogy addig eszik, amíg van.

(A kép nem a Liliről készült, de ide illik :) )

Viszont még egy dolgot meg kellett oldanunk. Bár az etetések helyreálltak, viszont fennmaradt az úgynevezett cicifüggőség. Ez azt jelentette, hogy sokszor csak rajta akart lenni Lili a cicin, mintha szopizna, de nem szívta. Amikor le akartam róla szedni, akkor sírás volt. Vagy például szopizások után ráharapott és ott tartotta magát, és sokszor így ültünk több, mint egy órát. Talán ezt nehezebb volt megoldani, mint az etetések rendszerezését. Persze, tudom, hogy egy ilyen pici babának szüksége van az anya ilyesfajta közelségére is, de szerintem az már viszont nem jó, hogy a nap 20 órájában csak úgy szeretne rajta lenni. Így kitaláltam, hogy 1-2 napig mindent fejek és cumisüvegből kapja az anyatejet. Mit ne mondjak, nagyon fárasztó két nap volt, mivel éjjel óránként fejtem, hogy tartsam a tejmennyiséget, illetve hogy az etetést megelőzve fejjek, de megérte. Két nap után visszaadtam a szoptatást Lilinek és szépen helyreállt minden, már nem akart egyfolytában ott feküdni, és még egy nagyon jó dolog jött ezzel: bújos lett, és hagyta azt is, hogy bújjak, mivel előtte nem nagyon szerette, ha "nyúzták" :)

Itt azt gondoltam, hogy teljesen helyreállt a rend, mindketten jól éreztük magunkat a bőrünkben Lilivel, szoptatás megoldva. Majd jött a hat hetes növekedési ugrás, és újabb kihívással szembesültünk a tejet illetően. De erről majd egy későbbi fejezetben mesélek.