Miután az első hat hét eltelt, ugye, ahogy korábban is írtam, kezdett beállni a rend az életünkbe, de ezzel együtt sok változás is történt: elkezdtük a hozzátáplálást, beindult a mozgásfejlődés, babakocsirészt váltottunk, nyaraltunk, kezelni kellett 4 hőségriadót és beindult a fogzás. Azt hiszem, bátran mondhatom, nem unatkoztunk :) Hogy én mindebben hogy voltam lelkileg? Mindig máshogy, de mindig boldogan :) Voltam nagyon magam alatt, mert 4 hétig azt gondoltam, hogy Lili nem szereti a babakocsit, voltam nagyon emelkedett hangulatban minden egyes újabb mozgásnál. Voltam aggódó anya, amikor láttam, mennyire megviseli a 40 fok, vagy amikor nem tudtam mit tenni a fogzási fájdalma ellen, és voltam folyamatosan boldog, mert egy igazi boldog, kiegyensúlyozott mosolybaba a kislányom :)

Az első hat hónapot mondják a "paradicsomi állapotnak", mert ilyenkor szinte bárkivel nagyon jól elvan a baba, még azt hiszi, hogy anya és ő egy és ugyanaz, így megvan a teljes biztonságérzete és nyugodtan fekszik a földön. Én úgy gondolom, hogy minden nehezebb nap ellenére onnantól lesz egy ember életében paradicsomi állapot, hogy a gyermeke megszületik :)

Minden korszak tartogat nehezebb és könnyebb napokat. Napokat, amikor az ember sír a kanapén, mert a gyerkőc egész nap csak sír, de nem lehet tudni, hogy mi a baj. Napokat, amikor az ember szárnyal a boldogságtól, mert minden a napirend szerint alakul, és egész nap vigyorog a baba. Bármilyen is legyen egy nap, minden nap úgy fekszem le, hogy hálát adok Ő érte, hálát adok azért, hogy akkor született amikor. Hálát adok az életemért, mert Ő is benne van, és soha nem cserélném el ezt az életet semmire. :)

**************************************************************************************************************************

A következőkben a hatodik és kilencedik hónap közötti időszakot fogom kitárgyalni, majd mesélek a tizedik és tizenkettedik hónap között történt élményeiről. Mielőtt belevágok majd az utána lévő korszakba (mivel addigra már ott fogunk tartani :) ), összefoglalom az első évet játékok, foglalkozások, és mozgásfejlődés szempontjából. Ígérem, ezek a fejezetek sem lesznek unalmasak ;)

Nagyon régóta vágytam rá, hogy elérkezzen az a nyár, amikor a gyermekemmel/gyermekeimmel és férjemmel mehetek nyaralni. 2015 augusztusában ez meg is történt.

Azt biztosra tudtuk, hogy első nyárként, főleg, hogy Lili akkor még csak 6 hónapos volt, egy 5 napos nyaralással kezdjük a sort, bár sejtettük, hogy nem lesz gond, mivel Manóval elég sokat utazunk vidékre a családhoz. Szóval a helyszín volt inkább a kérdés. Azt biztosra tudtuk, hogy az első és legfontosabb, hogy bababarát hely legyen, legyen benne babamedence, és könnyen megközelíthető legyen, illetve belföldi szállodáról legyen szó (külföldi nyaralás 2016-ra van tervben :) ). Több lehetőséget is átnéztünk, de mivel régóta el akartunk már jutni Szilvásváradra, Eger mellé, így egy szilvásváradi hotelre esett a választás.

Augusztus közepén neki is vágtunk az első nyaralós kalandunknak. Nem is kell mondanom, hogy az autó úgy nézett ki, mintha költöznénk, külön listám volt mindenről :) Utazóágy, babakocsi, gumimedence, 3 bőrönd, pelenkázótáska és persze még egy plusz hátitáska a legfontosabbakkal a hátsó ülésre. Az út nagyon gyorsan eltelt, Lili szinte végigaludta az egészet (mondjuk általában alvásidőre időzítjük az utazásokat, mert egyenlőre nem nagyon szereti a kötöttségeket, amiket a babaülés okoz :) ), és körülbelül ebédidőre meg is érkeztünk. 

Kicsomagolás után egy sétára indultunk, hogy kicsit felfedezzük a környéket. Mivel 2015 nyara elég melegre sikeredett, így izgultunk, hogy a nyaraláskor milyen időnk lesz, és vajon ezt Lili hogy fogja bírni. De a sétánk megnyugtatott, és bebizonyította, hogy ebből a szempontból is jó helyet választottunk: Szilvásváradon a dombos-hegyes-erdős vidék miatt hűvösebb volt jóval, mint a városban, így az erdei utakon sétálva kellemes 26 fokokat érezhettünk, ami megváltás volt a 33-40 fokos hőségek után. Az első napunk inkább felfedezéssel telt és az út kipihenésével. Második nap reggeli után a medencéhez vettük az irányt. Lilinek vettünk babacsónakot, így mivel a vízbe nem vihettük bele, abban úsztattuk, amit annyira élvezett, hogy teljesen ellazult benne, és még el is aludt egy órácskára. :) Nagyon élvezte a vizet, és hogy pelusban lehetett egész délután a jó hűvös árnyékban.

Harmadik nap mentünk a várva várt erdei túránkra, ami természetesen magában foglalta a kisvasutazást is. Szerencsére fel lehetett vinni összecsukva a babakocsit, ami jól jött, de azért hordozókendőben volt rajtam KisManó, amíg utaztunk, és így nagyon praktikus volt. Amire nem gondoltunk, de aztán rájöttünk, hogy kellett volna, hogy bár nem nagy sebességgel megy a kisvonat, mégis kifújta csajszinknak a szemét elég erősen és bár szerencsére gyorsan helyreállt, mégis elég piros lett. Ha másra nem is, de ilyen esetékre lehet érdemes lett volna beszereznünk egy babanapszemüveget. Viszont ennek ellenére mindhárman nagyon élveztük az utat, és hatalmas élmény volt.

Negyedik napra Eger városának meglátogatása volt a betervezett program. Sajnos annyira nem tudtunk sok mindent csinálni, mert ott nagyon érezhető volt a 40 fok. Azért sikerült délután egy kis városnézős sétát tennünk, amiben bár a várat nem tudtuk megnézni, de a főtér gyönyörű volt.

Ötödik nap egy kis lazító fürdés, és a pakolás volt a program, és egy lazító esti séta a környéken, mielőtt visszatértünk a realitások talajára :)

Életünk első családi nyaralása nagyon jól sikerült, hatalmas élmény volt, de nézzük meg egy kicsit babás szempontból.

Bababarát elemei a szállodának:

- a személyzet nagyon segítőkész volt, mindenben álltak a rendelkezésünkre, akár ételkérésről volt szó, akár vízforralóról, stb.

- volt etetőszék (bár ekkor még ez nem volt aktuális nekünk, mert Lili még nem ült )

És igazából a bababarát rész körülbelül ennyi volt. Ez kicsit meg is lepett minket, mivel kimondottan úgy kerestünk szállodát, hogy ennek a feltételnek megfeleljen. 

Bababarát szempontból hiányosságként éreztük:

- Bár volt egy babamedence, de egyrészről épp akkor újították (augusztusban?), másrészről bár az utolsó előtti napra kész lett pont, de nagyon pici volt, és mivel pont a jakuzzi előtt helyezkedett el, így én azt hittem, hogy az lábmosó, és ezért nem is raktuk bele Lilit

- A szálloda családos épületében voltunk, viszont a legalsó szinten nem lehetett használni a bébiőrt, mivel nem volt jele a szobán kívül. Így amikor Lili aludt, nem tudtunk kimozdulni az előtérbe egy kávéra, vagy csak beszélgetni.

- Nem volt játszósarok, vagy bármilyen játékos részre utaló helyiség.

- Hiányoltuk a szobából a minihűtőt, ami bébiétel szempontjából lett volna érdekes

Jönnénk -e ide még egyszer?

Igen, de maximum egy romantikus hétvégére a férjemmel. Családos nyaralásként jobban utána fogunk nézni a bababarát kifejezésnek egy-egy szálloda értelmében. Viszont pároknak vagy szülőknek (ahol gyermek épp a nagyszülőknél van például) nagyon ajánlom pihenni.

Mint a legtöbb család, mi is nagyon készültünk a Karácsonyra. Talán jobban, mint valaha eddig életemben, hiszen végre egy családként ünnepelhettünk a mi Lilinkkel. Régóta gondolkoztunk már az ajándékokon, folyamatosan figyeltük, hogy ha valahol vagyunk, mikkel játszik, mik tetszenek neki, és hogy mire van szüksége. Életemben nem kezdtem el ennyire hamar az ajándékok beszerzését mint idén, a legtöbb családtag nevében is mi megvásároltuk a megbeszélt termékeket. A hálószobánk lassan kezdett egy kisebb raktárhoz hasonlítani. :)

A meglepetések mellett pedig a Karácsonyi menetrend is kezdett tisztázódni, hisz nálunk egy ünnep sok utazással jár, mivel a család szerte van az országban, és nem tud mindenki utazni. Szép lassan kezdett minden összeállni, és december 17-én már a karácsonyfánk is az erkélyen pihent. A terv az volt, hogy 23-án elindulunk Kiskunhalas irányába Édesapámékhoz, ahonnan 25-én továbbmegyünk Szentesre Nagymamámékhoz, és még aznap este hazajövünk itthon ünnepelni. 26-ára terveztük Édesanyámék meglátogatását Leányfalun és 28-ára pedig Anyósomék felköszöntését Barcson, 30-án pedig ismét Budapest szívében a pihenést. Tervnek nem volt rossz...

22-én este szépen, a szokásos módon, a kis listám alapján mindent összepakoltam az utazáshoz, majd este 10-kor, miután az ajándékokat is becsomagoltam, a család csendes pihenése mellett feldíszítettem meglepetésszerűen a fát, hogy reggel arra ébredhessenek. 23-án reggel a szokásos időben ébresztett minket a kicsi lánykánk, mosolyával betöltötte a lakást, amikor meglátta a díszektől csillogó fát, és nem győzött csodálkozni, amit folyamatos "Ooooo"-zással fejezett ki. :) Nagyon édes volt, természetesen meg is könnyeztem :) Ahogy letettem a földre, rögtön el is tulajdonított egy díszt és azzal kezdett játszani. :) A szokásos reggeli menetrend után neki is vágtunk a nagy útnak, irány Kiskunhalas. Pont déli 12 órára meg is érkeztünk, nekünk harangoztak a harangok, és ki is pakoltunk. Kicsit akkor fájt a torkom, de gyors betoltam pár liter citromos vizet és semmi bajom nem volt. Egészen 24-e reggelig. De 23-án nagyon jól szórakoztunk.:)

Elérkezett Karácsony reggele. Délelőtt már nagyon kavargott a gyomrom és a hányinger is kerülgetett, de persze a nagy családi ebédről nem akartam lemaradni egy ágyban fekvés miatt, így én is beültem a család közé. Akkor pedig úgy tűnt, semmi bajom. De 24-én délutántól lavinaként indult a vírus. Mint kiderült elkaptam egy hányós-hasmenős vírust, és ezzel a lendülettel az egész családot végigfertőztem. Egyedül a Lili keresztapukája és Édesapám tartották a frontot a felnőttek közül és úgy tűnt, Lili is megúszta a dolgot. Nagy szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy ők jól voltak, mert így tudtak Lilivel foglalkozni. Ami nehéz volt benne nagyon, hogy nem tudtam ugye még elmagyarázni az én kis 10 hónapos Manómnak, hogy a legnagyobb anyás korszak közepén, miért nem veszi fel Anya, miért nem bújhat hozzá. Így sajnos kénytelen voltam kerülni őt, mert amikor nem látott, akkor nagyon jól elvolt a család két jól lévő tagjával. Az altatás is a keresztapukára maradt, mivel mi akkor már az autóban ültünk, és tartottunk az ügyelet felé, családi programként. Körülbelül 2 óra rendelőben töltött idő és injekció után többségünknek már jobban telt az éjszaka, és másnapra már beszámítható állapotba kerültem. De sajnos ekkor jött a következő csomag, amit a pelusba kaptunk: Lilinek is hasmenése lett. Persze egyből hívtuk a Heim Pál kórház ügyeletét, ahonnan megkaptuk a hasfogó nevét, amit be kellett adnunk és az útmutatást az étkezéshez. Mivel nagyon féltünk, hogy nehogy továbbfajuljon a betegség, így pár széntablettával a hátunk mögött autóba ültünk és hazajöttünk. Szerencsére 23-án azért együtt fát díszítettünk Apukáméknál és habár nem 24-én, de családi körben ülhettük meg az első napját, amit 2015-ben mi 23-ának tekintünk :)

Sajnos nagymamámékhoz nem tudtunk így lemenni decemberben, de 2016 januárjában pótoljuk, így legalább nekünk nagyon sokáig tart az első karácsonyunk családilag ;)

Szerencsére 2-3 nap múlva már egyikünknek sem volt baja, és 28-án folytatódhatott az ünnepi hangulat életünkben, amit egy Állatkerttel ünnepeltünk meg. Lili imádta az állatokat, hangosan kacagott nekik, és amikor a majmokhoz értünk, még utánozta is a hangjukat :). Olyan büszke vagyok Rá :)

30-án, némi csúszással, de sikerült eljutnunk Édesanyámékhoz is, ahol szintén megkaptuk a karácsonyi hangulatot, és egész nap olyan lázban égtünk, mint 23-án :)

Az év utolsó napját pedig baráti körben ünnepelhettük a szomszédainkkal, ahol fél év korkülönbséggel, de Lili játszhatott az egyik kis barátnőjével ;) Szóval összességében elmondhatjuk, hogy vírus legyőzve és bebizonyítottuk, hogy családilag mi vagyunk a legerősebbek és minden körülmények között tudunk nevetve ünnepelni ;)

Korábban többször is emlegettem, hogy nem mindenben értettem egyet a doktornénivel, akihez jártunk Lilivel. Manócska 4 hónapos korában el is érkezett a pillanat, amikor véglegesen az orvosváltás mellett döntöttünk. Volt többször nézeteltérésünk, mert nem vette elég komolyan amikor Lili hasfájós volt. Persze, értem, hogy 100-ból 99 baba hasfájós, de szerintem a szülőknek az tűnik a legkomolyabb dolognak akkor, főleg, ha már épp 6 napja imádkozni kell ki mindent a gyermekből. De talán ez volt az egyik legkisebb gond a doktornénivel. A másik probléma az volt, hogy én bármit mondtam, "csak egy anya" voltam, és nem igazán talált nyitott fülekre a mondandóm. A kérdéseimre nem nagyon volt soha idő, inkább a "na, lépjünk tovább" érzésem volt. De még mindig nem ez volt a leginkább szemet szúró tényező. A legnagyobb ellentét akkor ütközött ki közöttünk, amikor kezdett elfogyni a tejem. Ugye, ahogy korábban írtam, 4.5 hónapos volt Lili, mikor teljesen elapadt az anyatej, de előtte is már elég látványosan és fokozatosan kezdett csökkenni. Már ekkor sem akart felírni receptre tápszert a doktornő (nem vényköteles, csak úgy olcsóbb), ami elég fura volt nekem, de ő nem értett egyet ezzel. Mondtam neki, hogy elhiheti, én sem örülök, de ha nincs tejem, akkor nem tudok mit csinálni. Mindent megtettem, de egyszerűen fogyott. És itt volt a pont az "i"-re. Ekkor közölte velem, hogy az én hibám, hogy nincs tejem, mert nem voltam elég türelmes. Ekkor éreztem, ennek a kapcsolatnak itt vége is szakadt. Bementem hozzá és elmondtam neki, hogy nem szándékozom tovább hozzá hordani Lilit, mert ezzel engem, mint olyan anyát, aki mindent megtett a tejéért és hogy azt adhassa a babájának, vérig sértett és a lelkembe tiport, így váltok. Teljesen udvariasan elváltunk egymástól, sőt még az őszinteségemet is megköszönte és hogy személyesen mondtam el ezt neki.
Így átkerültünk egy doktorbácsihoz, akivel viszont azóta is jó a viszony :)

A másik nagyobb orvosi témakörben történt változás pedig az volt ebben az időszakban, hogy el kellett kezdenünk Dévény-tornára járni. Itthonlét közben megfigyeltem, hogy egyrészt eléggé C-alakban feküdt Lili, amikor háton volt, másrészről pedig csak egyik oldalára fordította a fejét, és mindig csak abba az irányba figyelt. Harmadrészt pedig nem követte a szemével a tárgyakat 3 hónaposan. Így mindezt jelezve a védőnőnek, kértem elérhetőséget erre a tornára, mert korábban sok jót hallottam róla, elsősorban azt, hogy ezeket a kezdeti apróságokat gyorsan meg lehet vele oldani. A központtal való telefonbeszélgetés alapján nem a központba kértem időpontot, mivel ott másfél hónap a várakozási idő, hanem az egyik otthon lévő tornászhoz, aki nem messze lakik tőlünk. Hozzá egy héten belül kaptunk is időpontot. Amikor először mentünk hozzá, meg is erősítette mindezt, amiket fentebb felsoroltam, átnyomkodta Lilit és házi feladatként megkaptuk, hogy hogyan masszírozzam, és mit játszak vele, amivel ezeket ki lehet küszöbölni. (Persze elsőre nagyon meg voltam ijedve, és nagyon aggódtam, de ahogy szépen kezdett minden a helyére kerülni, én is megnyugodtam)

Kb 3-4 hetes kora óta minden reggel masszíroztam Lilit, így ebbe már úgymond rutinom volt, Ő is élvezte, szóval egyfajta napindító játékként kezeltük :) Ezáltal és a tornász hölgy segítségével szépen egy hónap alatt el is múlt a C alak és gyönyörűen, egyenesen feküdt a hátán is KisManó. (tónuszavar okozta ezt) Másrészről a fejfordítás hiánya is a tónuszavarnak volt köszönhető. Ez eléggé fájt Lilinek, nem is engedte nagyon még nekem sem, hogy a nyakát nyomkodjam, így azt találtuk ki, hogy fürdésnél masszírozzuk neki, amikor le van lazulva. Ez segített is és így már hagyta is (meg a kiságyban, alváskor is mindig változtattuk az irányt, hogy merre legyen a feje). Be volt állva szegényemnek a nyaka, lehet elfeküdte magát a pocakban. Mindenesetre ez is gyorsan, kb 2 hét alatt el is múlt, és mindkét irányba, szépen forgatta a fejét. Ehhez még az is hozzá járult, hogy kapott egy függőhidat a játszószőnyeghez, amin oldalt is volt játék, és mindig jobb oldalra tettük a kedvenceit, hogy arra nézzen :) Nem utolsó sorban pedig a tárgykövetés. Mint kiderült, szerencsére itt csak annyi volt a probléma oka, hogy ezt előtte nem csináltuk vele, így 5 nap alatt szépen el is kezdte követni a tárgyakat. (Mivel mindig mindennek előre utánaolvasok, keresem a fejlesztőjáték lehetőségeit, minden életkori sajátosságot elolvasok, volt is nagy önmarcangolás, hogy ezt nem csináltuk addig)

A Dévény-torna nagyon hasznos és tényleg nagyon fejlesztő, bár egy dologra nagyon fel kell készülni az anyának, mielőtt elkezdik a babával: sírással jár. Állítólagosan nem fáj nekik, de nagyon nem szeretik, ahogy nyomkodják őket, így eléggé ki is fárasztja a gyerkőcöket, másrészről pedig az anyának is kell lélekjelenlét, hogy ne sírja végig. Mint én az első alkalmat :) Szerencsére most már csak kontrollra kell járnunk, de a továbbiakról majd később.

Ha az ember lánya a gyerkőc alvási idejében befejezett minden házimunkát, és marad ideje arra, hogy leüljön a kávéja mellé, akkor a gyermekneveléssel kapcsolatos weboldalak 99%-ában témaként fog fellebbeni a napirend. "A babának pontos napirendre van szüksége..", "A baba csak a fix napirend mellett lesz kiegyensúlyozott...", "A baba csak akkor érez biztonságot, ha tudja, hogy mi miután jön...", és még sorolhatnám. Tény és való, hogy az első fél évben nagyon könnyű volt napirendet tartani, hiszen leginkább itthon voltunk, a napközbeni alvások száma is sokkal több volt. Majd elindult a mozgásfejlődés, az alvások száma kiszámíthatatlan volt, és a napok rugalmasságot követeltek. De erről az időszakról majd a következő intervallum eseményeinél bővebben.

Szóval ebben a három hónapos periódusban a napok egész kiszámíthatóak voltak. Reggel olyan 1/2 9 és 9 óra között ébredt fel Lili, amit mindenki irigyelt, hiszen bőven volt időm előtte összekészülni, megreggelizni és meginni a kávémat :D. Utána jött egy játékos pelenkázás, ami ebben az időszakban még egész könnyen ment, hiszen Manócska nyugodtan feküdt, és csak beszélgettem vele közben, ő pedig nagyon élvezte :). Utána kimentünk a nappaliba (főleg itt voltunk ekkoriban, ide hordtam ki a játékokat, függőhidat, stb), és elkezdődött a nap.

Felkelés után kb fél órával jött az első étkezés ideje, ami körülbelül 30 perces program volt, függetlenül attól, hogy szoptatás, tápszer vagy gyümölcs volt a menü. A reggeli (vagyis hozzátáplálás szerint ez a tízórai) után jött egy kis játék a játszószőnyegen, jobban mondva habtapin. Egy körülbelül 10 perces masszázzsal, tornával kezdtünk, amit nagyon élvezett Lili. Ez addig meg is maradt fixen a napunkban, amíg el nem indult a kúszás-mászás. :) A torna után játszottunk (ezeket későbbi fejezetekben bővebben kifejtem), majd jött a délelőtti alvás, ami általában séta közben történt meg. 

1.5 - 2 órás sétával egybekötött alvás után (ami a fogzás miatt a kiságyban hol hosszabbra, hol rövidebbre sikerült, de a jó levegőn mindig nagyokat tudott aludni Lili ebben az időszakban. Sajnos nyáron keveset tudtunk ekkor sétálni, mert ekkorra már 35 fok is volt sokszor) hazajöttünk és jött az ebéd ideje, ami szintén körülbelül 30 perces program volt. Ebéd után ismét játék, ami ekkoriban általában 1.5 - 2 óra volt, mert ebben a korban körülbelül ennyit bírt aktív ébrenlétben a csajszikám. De olyan 3 hónapos korától már az ébrenléti szakaszban is elkezdtem úgymond bevonni Lilit a házmunka megfigyelésébe, ami abban nyilvánult meg, hogy vittem magammal például teregetni, közben magyaráztam neki, vagy amikor főztem, akkor bevittem a konyha tűzhelytől messzebbi részébe a pihenőszékébe, és ilyenkor is végig beszélgettem vele. Ezeket is nagyon élveztük mindig is együtt, mert nagyon érdeklődő kislány révén mindent nagyon koncentrálva nézett, tanulmányozott. Majd időközben elérkezett a második alvás ideje, ami körülbelül 1 - 1.5 óra volt. Ez általában itthon volt, mert ilyenkor én is vagy megcsináltam a házimunka azon részét, amibe nem vontam be Lilit (például fürdőtakarítás), vagy kicsit megpihentem. Merthogy igenis van szükség ilyenre is, amikor az anya leül, és pihen egy kicsit :). 

Az alvás után jött az uzsonna ideje ismételten 30 percben körülbelül, és lassan a férjem is hazaérkezett, ami a családi idő kezdetét jelezte. Ilyenkor ők játszottak, amíg én megcsináltam a vacsorát, majd együtt elmentünk sétálni jó idő esetén Lilcsi harmadik alvásánál. Körülbelül 1 órát sétáltunk ilyenkor, amiből Manó olyan 30-40 percet aludt. Séta után hazaérkeztünk, és megkezdődött az este.

Az esti rituálé szintén mindig ugyanaz volt, és tény, hogy azt a mai napig tartjuk, csak az időpontok változtak. Ekkoriban 9-9:30 körül fektettük Lilit, de ezt ő alakította így ki. Tehát 8:30- kor mentünk fürdetni, amit annyira élvezett KisManó, hogy ez akár 20-30 percet is igénybe vett, mivel lubickolt, játszott a kádban hatalmasakat :D. Imádtuk nézni ahogy hangosan nevetve pancsolt :). Fürdés után már csendesebben mentünk öltöztetni, ami persze inkább részünkről volt csendesebb, mert Manó ilyenkor már éhes volt, így nem nagyon volt már kedve felöltözni :). Ahogy kész lett, jött a kajcsi, ami vagy tápszer vagy anyatej volt (attól függően, hogy amíg volt tejem, addig ez anyatej volt, miután elfogyott, onnantól tápszer) és alvás. Éjjel ekkor egyszer, nagyon maximum kétszer felkelt enni, majd aludt is vissza, és szépen aludt reggelig :)

Ahogy látszik, ekkor elég fix napjaink voltak (amit viszont soha nem napirend szerint csináltam az a pelenkázás, mert azt akkor csináltam, amikor kellett. Márcsak azért fontos ezt kiemelni, mert sokan azt is napirendi pontként kezelik), amibe persze néha alvás tekintetében be tudott kavarni egy-egy pocakfájás, majd fogzás, de ekkor ez még nem volt kiugró. A napirendet az elejétől kezdve úgy próbáltam kialakítani, hogy Lili igényeit és az enyémeket vettem alapul, és ebből csináltam közös nevezőt. Ez a mai napig így van, csak ma már nagyobb rugalmasságot követel :). De ahogy korábban említettem, erről később bővebben ;)

Az előző fejezet alvás részét azzal zártam, hogy elértünk oda, hogy Lili maximum 10 perc alatt teljesen egyedül elaludt a kiságyban. Nagy volt a boldogság, nagyon büszke voltam magamra, hogy ezt ilyen gyorsan sikerült elérni :) Arra viszont nem számítottam, hogy annyi változás történik ebben az időszakban, hogy az alvás elérése igazi kreatív gondolkodást igényel :)

Ahogy az előző témámban írtam, elindult a fogzás, ami bár ebben az életszakaszban az éjjeli alvásokba nem zavart be, de sajnos a nappalikat képes volt megkavarni. Ez abban nyilvánult meg, hogy hasonlóan a pocakfájáshoz, a fogfájás is sírós megébredéseket tud produkálni épp akkor, amikor a gyerkőc a legszebb álmát álmodja. Ez odáig vezetett, hogy sokszor a már beállt napi (akkoriban) három alvásból négy lett, vagy öt, mert annyira nem sikerült magát kipihenni egy alvással, hogy fáradt volt. Persze ez rugalmasságot kívánt a napirendet illetően is, amit sokáig elég rosszul viseltem, ennek pedig az volt az oka, hogy ha bármilyen internetes szakvéleményt olvas az ember, akkor mindenhol azzal nyomasztják az anyákat, hogy a napirendnek percre pontosan kell mennie minden nap, hogy a baba kiegyensúlyozott legyen. Na, persze :) Erről majd még bővebben a következő fejezetben. Szóval elárulom, nem lehet egy gyermek alvását minden körülmények között befolyásolni, és nem is akartam. Volt olyan, hogy megpróbáltam elhúzni az egyik alvást, hogy ne legyen aznap is négy, de egyszerűen annyira rosszul viselte Lili, hogy úgy döntöttem, nem szólok bele a természet rendjébe. Hisz gondoljunk csak bele! Amikor egy felnőttnek fáj valamije, szintén arra vágyik, hogy aludjon és sokkal fáradtabb, hisz a fájdalom elszívja az energiáját. Ebből következtetve a gyermekek is így vannak ezzel véleményem szerint. Szóval ezeken a napokon inkább mi alkalmazkodtunk :) De legalább nem lehetett azt mondani, hogy monotonok lettek a napok :D

A másik nagy változás a mozgásfejlődés elindulása volt. Lili születésétől kezdve nagyon hamar belelendült a mozgásba, és mindig is nagyon érdeklődő kislány volt, ez a mai napig így van szerencsére :) Nagyon jó vele bárhova elmenni, mert barátkozik, nyitott a világra. Imádnivaló :) Viszont ez azt is magával vonzza, hogy nagyon nagyon akart mozogni, és nagyon bosszantotta, amíg nem ért el egyedül tárgyakat. Körülbelül pont az ötödik hónapban indult el igazán a mozgásfejlődés, ami abban nyilvánult meg, hogy folyton hason volt, és mindent meg akart nézni, el akart érni. Körülbelül egy hónap volt, amikor minden ébrenléti és játszós szakaszban nyűgösebb volt, mert menni akart már, de nem sikerült még neki. Úgy be tudta hergelni magát, hogy kiabált a tárgyakra, játékokra :) meg kell hagyni, ebben a szakaszban elég sokszor kétségbe voltam esve, hogy hova lett a mindig vidám, mosolygós kislányom, és vajon elmúlik -e ez a szakasz. Ekkor rengeteget olvastam erről és mindig azzal nyugtattam magam, hogy amint beindul a mozgás, ez elmúlik, hisz végre saját maga is eléri amit szeretne. Ez tényleg így lett, viszont azt nem gondoltam, hogy onnantól viszont a nappali alvás Lili számára zavaró tényezővé válik egy ideig :). Egyszer egy anyuka írásában olvastam a következőt: "Mindig azt vártam, hogy mikor ül már fel, indul el a gyermek, hiszen akkor végre nem lenne nyűgös és hisztis, hogy nem tud mozogni. Pár napja végre felült. Azóta nem akar lefeküdni". :D És ez nálunk is így történt. Egyik pillanatról a másikra Lili elindult egyfajta kommandós mozgásban és le sem akart állni. Éjjel szerencsére aludt, csak maximum arra ébredt meg picit, hogy a folyamatos mozgásban nekiment az ágyrácsának. Merthogy álmában sem állt le. De a nappali alvások...na igen....egyedül hiába is tettem be az ágyba, abból minden lett csak alvás nem, hiszen folyamatosan kommandózott ott is. Szép lassan a nappali alvások egy órás procedúrává alakultak, én pedig kezdtem teljesen kiborulni és reményvesztett lenni. Itt még persze mindig erőteljesen élt bennem az elv iránti kitartásom, hogy márpedig nem ringatok. Ez egészen Lili öt hónapos korának végéig tartott, amikor feladtam az elveket egy másfél órás, sírós (soha nem hagytam sírni, de ott mindegy volt mit csinálok, annyira behergelte magát) altatás után, elkezdtem ringatni. Innentől 10 percesek lettek az altatások és nyugodtak :) De persze azért az elv mindig ott motoszkál az ember fejében....végül kompromisszumos megoldásként nyolc hónaposan megtaláltuk a legnyugodtabb altatási módszert és annak lépéseit. De erről majd később ;)

(A kép nem nyáron készült, csak mielőtt bárki megijedne, hogy ezért volt melege Lilinek :D )

2015 nyara egy nagyon nagyon meleg nyár volt. Legalább négyszer volt hőségriadó, és még mi felnőttek is megfulladtunk sokszor ebben a melegben. Teljesen megértettem Lilit, hogy ő is nehezen viselte ezt az időjárást. Ez otthon nem zavart be, mert bekapcsoltuk úgy a légkondit, hogy nem ment rá, illetve a nappaliban van és nem az ő szobájában. Viszont az autóban nagyon rosszul viselte a meleget. Aki kitalálta, hogy a babahordozók nem légáteresztőek, na azt a személyt szeretném beültetni egy egész nyárra ebbe a szerkezetbe. Folyamatosan beleizzadt a csajszink a hordozóba az autóban, hisz ott a kis légtér miatt nem tudtuk teljesen bekapcsolni a légkondit, féltünk, nehogy megfázzon. Az ablak huzatot csinál, így azt sem mertük, tehát maradt a légkondi egy korlátozott verziója. Kislánykánk sajnos a nyáron nem volt épp emiatt az autózás fanatistája, pedig mindent megpróbáltunk. Mondjuk hozzáteszem, teljesen megértettem, mert én kimondottan az az ember vagyok, aki egy kis leizzadás után is nagyon rosszul tudja érezni magát a bőrében. Vettünk Lilinek hordozóba való izzadásgátlót, betettünk textilpelust is, de sajnos az sem segített. Így maradt a nyár végének kivárása, és igyekeztünk általában akkor utazni, amikor kicsit lehűlt az idő. Ez mondjuk nem volt egyszerű úgy, hogy már reggel 9-kor 33 fok volt. Szeptemberben Lili is és mi is a legnagyobb örömmel indultunk neki az ősznek :). Ilyet se mondtam még soha ezelőtt :)

2015 nyara még egy változást hozott alvás tekintetében, ez pedig a babakocsival volt kapcsolatos. Lili 54 cm-el született, és hosszra nőtt mint a gomba, így elég gyorsan, négy hónapos korában eljutottunk oda, hogy a mózes kicsinek bizonyult, és már nem volt mozgástere benne. Először ennek tudtuk be azt, hogy elkezdett minden alvás előtt nyűgös lenni a babakocsiban. Ez nagyon meglepő volt, mert előtte jókat aludt benne, rengeteget sétáltunk. Ebből az okból kifolyólag gyorsan lecseréltük a mózest sportülésre, mivel a miénk majdnem teljesen ledönthető volt, így fekve is be tudtuk tenni, orvos is alátámasztotta ezt. Végre átkerült a sportülésbe KisManó, de a helyzet nem változott. Amíg nem jött az alvás, nagyon élvezte, hogy jobban kilát, de alvás előtt kitört a sírás. Teljesen kétségbe voltam esve, nem értettem mi történhetett. Nem tudtam, hogy hogy lesz innentől akárcsak egy bevásárlás, vagy kirándulás...Pedig ugyanúgy csináltunk mindent, mint előtte. Jött a fáradtság, besötétítettünk, felhúztuk a babakocsi tetejét.... négy hétbe telt, mire véletlenül rájöttem, hogy ez volt a gond. Lilinek ugyanis annyira lekötötte a figyelmét a világ, hogy szeretett volna ebbe belealudni, és nagyon zavarta, hogy ezt elzártuk előtte a besötétítéssel. Fontos tényező, hogy mindig hason aludt, és ez a babakocsiban sem volt másképp. Egyik sétánál szintén jött az alvás, amikor már annyira el voltam fáradva, hogy tudtam, nem fog aludni, hogy nem csináltam semmit, hanem csak megfordultam, és elindultam hazafele. Egyszer csak azt láttam, hogy Lili szép lassan, csendben elkezdi letenni a fejét, és körülbelül öt perc alatt elaludt és aludt egy jó hosszút teljesen nyugodtan. Másnap, harmadnap ugyanez történt...és innentől megvilágosodtam. Egy olyan érdeklődő kislány előtt mint Lili, nem szabad elzárni a világot :)

Szóval a második és ötödik hónap közötti időszak sok változást hozott alvásban, de végülis elmondható, hogy nyugodtan indultunk neki a féléves kortól kezdődő időszaknak e tekintetben is ;) :P

Három hónapos volt Lili, mikor egyik vasárnap elkezdett folyni az orra és ahogy haladtunk előre a napban egyre jobban köhögött is. Estére hőemelkedése lett, és persze, mint ilyenkor a legtöbb szülő, mi is nagyon megijedtünk, hogy eljött az első betegség. Ekkor került először elő a porszívós orrszi-porszi hajnalban, amikor arra keltünk, hogy alig tud aludni Lili, mert szörcsög, nagyon nehezen kap levegőt. Szerencsére pont másnap mentünk a gyerekorvoshoz oltásra, így azonnal ezzel kezdtem a látogatást. A doktorbácsi megvizsgálta, és megnyugvásként közölte, hogy Lilinél beindult a fogzás, ebből hamarosan két alsó fogacska lesz. Egyrészről nagyon megörültem, másrészről megtanultam, hogy a "hamarosan" szó elég szubjektív kifejezés, ugyanis ekkor indult el a fogzásos kálváriánk, ami 4 hónap után hozta meg az első fogacskát. Hamarosan??? Hát igen, nem mindenkinek ugyanazt jelenti :)

Amikor a hasfájós korszakban volt Lilink, azt gondoltam, ennél rosszabb nem lehet. De mégis...a nehéz fogzás. Azon a héten a kicsi szobájában aludtam, mert folyamatosan szívni kellett az orrát, annyira tele volt a nyáltól az arcürege. Ez azért volt - mint ahogy az orvostól megtudtam - , mert ilyen korban még nem záródik rendesen az arcüreg, így az a rengeteg nyál, amit a fogak bújása okoz, fel tud menni és ettől nem kap levegőt a baba. Szerencsére egy hét után abbamaradt az orrfolyás, és ismét visszatértek a nyugodt éjszakák. Viszont jöttek a nyugtalanabb nappalok. Azon a héten pénteken délelőtt sikító sírások közepette fogtam a kezemben Manócskát. Nem akart enni, csak rajtam maradt meg és patakokban hullottak a könnyei...ahogy az enyémek is. Édesanyámat zokogva hívtam fel, hogy hozzon fájdalomcsillapítót, mert a védőnővel egyeztettem, hogy mivel ekkora fájdalma van és még lázas is lett, adjak neki nyugodtan Nurofent. Amint lehetett, be is adtuk neki, amitől sikerült elaludnia. Aznap lett volna egy céges rendezvény, amire hivatalosak voltak a kismamák is, de kolléganőmet sietve hívtam, hogy nem megyek, mert aznap ki fog jönni a fog, és szeretnék Lili mellett lenni. Én kis naiv... akkor még nem is sejtettem :) A kolléganőm viszont jót mosolygott ezen a kijelentésemen, mivel tudta, hogy a fogacskák nem sietik el a dolgot :) Persze, estére sem lett fog, viszont innentől minden napom azzal telt egy ideig, hogy a fogakat vártam és figyeltem.

Pár hét után már kicsit rögeszmémmé vált ez a kérdéskör és amikor csak lehetett, és Lili hagyta, a szájában turkáltam, hogy van-e már fog. Elérkezett a következő havi orvosi tanácsadás, ahova nagy reményekkel érkeztem, gondolván, hogy az orvos majd megnyugtat, hogy már csak pár nap és kocoghat a kanál. Nem így lett, sőt... elmondta, hogy nagyon sok ínye van KisManónak, és készüljek, hogy nagyon lassan fognak kijönni a fogak, ez még hónapokig is eltarthat. Mit ne mondjak, hullajtottam egy pár könnycseppet a buszmegállóban, miközben ezt elmeséltem a férjemnek.

Szerencsére, az éjszakákba egy jó ideig nem szólt bele a fogzás, inkább a napjainkat tudta megzavarni. Kezdetben csak azzal, hogy voltak hirtelen felsírások, amik nagyon ijesztőek voltak, és kétségbeejtőek, mert ott álltam, kezemben a gyerkőccel és nem tudtam semmit sem tenni, csak fogni őt és hozzábújni. Másrészről pedig a hozzátáplálásba tudott az elejétől kezdve bekavarni ez a történet, hiszen amikor nagyon fájt a fog növekedése Lilinek, akkor nem fogadta el a pépes ételeket. Az orvos erre a fém kanál használatát javasolta, mivel az hűti az ínyt. Sokszor be is vált, egészen 8 hónapos korig, amikor váltanunk kellett, de erről majd később. A kanálon túl megoldás lehetett volna a rágóka, de Manócska nem volt hajlandó elfogadni semmilyen rágókát, pedig ami létezett, azt kipróbáltuk, még az állítólag csodatevő Sophie zsiráfot is beszereztük. Legalább játékként jól funkcionált :) Cumit a kezdetektől nem fogadta el Lili, így bár tény, hogy ekkor ismét megpróbáltam végső kétségbeesésemben, de messzire köpte a szobában :) Bár a gyerekorvos javasolta, hogy adjuk folyamatosan a Nurofen baby-t, igazából megmondom őszintén, és ezt a mai napig is így csináljuk, nem szeretnénk folyton gyógyszerrel tömni. Egyrészről nem szeretnénk, hogy a szervezete hozzászokjon, akár immunissá is váljon; másrészről pedig a gyomrát sem szeretnénk túlterhelni. Ami segített többször is, az a Dologél fogínygél volt és az Osagél fogínygél. Az Osagél volt ebben az időben talán a legjobb. Számunkra a Dentinox nem segített, mert összesen pár percig volt hatásos, utána újra jöttek a fájdalmak. A borostyánlánc az időnként fel - feljött témába, de ebben az időszakban csak egyszer próbáltuk ki egy napra, utána le is vettük, mert egyrészről úgy éreztük, hogy Lilinek rosszabb lett tőle, másrészről nem hittük, hogy elég biztonságos. És csak hogy mennyi mindent megvesz ilyenkor az ember, hogy tudjon segíteni gyermekének: vettem magamnak egy nyakláncot, amit arra találtak ki, hogy rághassa a baba. Meg kell hagyni, sose rágta a nyakamba, ellenben nagyon nehéz volt :D de az tény, hogy amikor csak úgy odaadtuk neki, akkor sokszor segített... egy ideig :)

Itt egy nagyon fontos, számunkra csodálatos dolgot kell megemlítenem. Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan kislányom van, aki a legnagyobb fájdalmak közepette is képes ránk mosolyogni, miközben potyogó könnyekkel harapja a vállunkat <3 :) Büszke vagyok rá :)

Mindezekkel a hátunk mögött, eltelt két hónap, amiben sajnos nagyon sokszor meghatározó volt a fogzás és az ezzel járó könnycseppek, mind Lilitől, mind tőlem. Természetesen ez az időszak is rengeteg szép pillanatot okozott (mármint nem a fogzás, hanem a második és ötödik hónap közötti korszak ;) ), de ez a fejezet csak a fogzás kezdetét hivatott feltárni. Szerencsére ahogy telt az idő, egyre rutinosabb lettem, viszont ez én bennem még csak később érkezett el. Erről pedig majd a következő időszak eseményeinél olvashattok :)

A hozzátáplálást már nagyon vártam, mert egyrészről úgy éreztem, hogy az már olyan "nagylányos" :), másrészről azért, mert azt hallottam, hogy a fogzást elősegíti minél több vitamint kap a baba, harmadrészt pedig azért, mert annyi kihívással és izgalommal nézhettem szembe ezáltal. Így, 4.5 hónaposan a védőnői látogatáson szert tettem a kezdeti alapismeretekre.

Az első és legfontosabb kérdés az volt, hogy biztos jó-e, hogy most kezdjük. A védőnő és a gyermekorvos is megnyugtatott, hogy egyrészről azoknál a babáknál, akiknél a tápszer felváltotta az anyatejet, vagy részben tápszeresek 4 hónapos korban lehet kezdeni az ételek bevezetését, mert a tápszerben vannak már olyan összetevők, amik bár egyre inkább anyatejhez hasonlóak, de felkészítik a baba pocakját arra, hogy más fajta ételeket is kapjon. A másik megerősítés pedig az volt, hogy Lili adta a jeleket. Ugyanis a babák - mint mindenben :) - jeleznek, hogy mikor állnak készen: amikor ettünk, mindig nyalogatta a száját, nyammogott, és folyamatosan ledobta magát a szoptatás közben (amíg volt az utolsó időszakban), illetve a tápszerről is. Ezek alapján támasztották alá szakmailag, hogy elkezdhetjük. A másik fontos kérdés az volt, hogy mivel, hogyan, milyen mennyiségben, milyen módszerrel vezessük be az ételeket. Először is mindig mindent a védőnővel egyeztetve csináltam, csinálok, másrészről viszont keresni akartam egy hozzátáplálási táblázatot ami 4 hónapos kortól indítja a bevezetést. Na, ezt nem olyan egyszerű, de sikerült egyet. Arra nagyon gyorsan rájöttem, hogy mindegyikben van különbözőség, mert egyik már 4 hótól bevezeti a banánt, a másik csak 7 hótól, és így tovább. Szóval ha az ember egyedül csinálja, akkor nagyon nehéz eligazodni, én ezért döntöttem úgy, hogy a védőnőmre hivatkozok és az ő elveit követem és inkább átbeszélek vele mindent.

Szóval el is indultunk ezen az izgalmas úton, amiről elkezdtem egy hozzátáplálási naplót vezetni. Minden nap leírtam, hogy pontosan hogy miből mennyit evett és mit reagált rá. A tízóraival kezdtük, azon belül pedig a gyümölccsel. Az első alapszabály az volt, hogy a gyümölcsökből először csak 1-2 kanál levet adjak, majd folyamatosan emeljem az adagot 4-5 kanálig 5-6 nap alatt és figyeljem Lili reakcióit. Amikor az adott gyümölcs leves részén túl vagyunk és minden rendben, jöhet a gyümölcshús, hasonló metódusban újabb pár nap alatt. Ha ez rendben, jöhet a következő gyümölcs, majd a harmadik, utána pedig teljes étkezésként akár csak az egyik gyümölcs, akár ezek kombinációja. Az első három gyümölcs az alma, meggy és őszibarack volt. A meggynél gyorsan tudomásomra adta a kiscsajszim, hogy ez nem az ő világa, mert folyamatosan kiköpte, és nem egyszer landolt rajtam :D később megpróbáltam másik gyümivel vegyíteni, de nem sikerült úgy sem megszerettetnem a meggyet, szóval feladtam :) Az alma volt az a gyümölcs, ami elsőre könnyen átment, nagyon ízlett Lilinek és nagyon könnyen vette a hozzátáplálás első lépcsőfokát vele. A kanál láttán egyből nyitotta a száját, és élveztük mind a ketten ezt az elfoglaltságot :). Aztán 1-2 nap múlva nem akarta annyira elfogadni (ekkor a védőnő mondta, hogy legyek türelmes és ne erőltessem, vissza fog állni), majd valami történt és ismét sikerült másnap. Azóta is szereti, de főleg akkor, ha teszek mellé másik gyümölcsöt, gondolom azért, mert elég savas gyümölcs és nem is telít annyira (ezt abból gondolom, hogy amikor almát is eszik, akkor utána hamarabb lesz éhes, mintha épp nincs a gyümölcspürében alma). Az őszibarack viszont az első másodperctől az eddigi egyik kedvenc gyümölcs, ami bármikor bármilyen mennyiségben jöhet :D Szóval 14 nap alatt eljutottunk oda, hogy kiváltottuk a tízórait és teljes egészében gyümölcsöt kapott. Ez viszont kicsit átállította az időbeli kérdéseket az etetésben, mert ugyebár csak sima gyümölccsel nem bírt ugyanannyit mint tápszerrel, illetve nem is ette meg mindig a teljes adagokat, ami teljesen normális egy hozzátáplálásban, hiszen a pocakjának szoknia kell. (ebben a védőnő erősített meg, mert amikor Lili nem evett éppen elegendőt, akkor mindig megijedtem - szóval folyamatos Facebook kapcsolatban voltunk :) ). Szóval átlagosan 150-180 gramm püréket evett, aminek eleinte még nagy része volt víz, később egyre sűrűbbre csináltam. Ekkora adagokkal 2.5-3 órát bírt, ami a védőnő, Anita szerint nagyon jónak számított, így nagyon megnyugodtam. Szóval innentől egészen a 6. hónap megkezdéséig (ami még 3 nap volt :D ) a tízóraira koncentráltunk, utána pedig elkezdtük kiváltani Lilinek az ebédjét is zöldségekre. De erről a következő időszak eseményeinél olvashattok majd ;)

Szóval nagyon jól sikerült a hozzátáplálás és tényleg bebizonyosodott, hogy jókor kezdtük. Lili teljesen elfogadta, mintha mindig is így evett volna. Ami nekem volt kérdés, és ebben viszont a gyerekorvos segített, az az, hogy azzal, hogy ugye az elején minden íznél csak 1-1 kiskanálnyit kapott a gyerkőckém, tápszert adnom kellett utána, hiszen pár korty gyümölcs nem lett volna elegendő, viszont egy ideig a tízórainál a kiváltás után is igényelt egy kicsi tápszert. Mintha nem érezte volna teljes étkezésként a gyümit az első pár alkalommal. A doktorbácsink azt tanácsolta, hogy adjak neki utána vizet vagy teát (mivel ekkor nem itta meg a babám a vizet, így ízesítés nélküli csipkebogyó teát adtam neki, amit nagy ritkán megivott) és ha nagyon kéri, csak később adjam oda a tápszert. Így is tettem, és körülbelül 2-3 nap alatt megoldódott a dolog, nem is kérte utána a tízóraira rá a tápit Lili.

Nagyon büszke vagyok a kislányomra, és ez is alátámasztotta, hogy náluk jobban senki nem tudja, mire van szükségük. Persze azért a kezüket fogva egy jó ideig ;)

Folytatás hamarosan... :)

Letelt a nagyon sok szempontból kritikus első hat hét, és kezdett valamiféle napirend beállni, kicsit kezdtem ismét kilátni a káoszból, ismét megismerkedtem a konyhai eszközökkel, mint például tűzhely :D Szóval éreztem, Lilivel teljesen összeszoktunk és kialakítottuk a mi kis napjainkat, ami nagyon jó érzés volt. És csak hogy tudjuk, hogy egy baba mellett az élet nem unalmas, elérkezett a hat hetes növekedési ugrás, ami mindent megváltoztatott az etetés terén. Dehát ettől izgalmas az élet (persze akkor voltak kétségbeesett pillanatok emiatt :) ) ;)

Első gyermekes anyaként fogalmam sem volt róla, hogy mit is jelent pontosan egy növekedési ugrás és hogy kell erre felkészülni. Arról tájékoztatott a védőnő, hogy ilyenkor megemelkedhet a tejigény, és kérhet akár többször is enni, de arra nem számítottam, hogy Lili tesz bele egy kis csavart is. :) Egy-két nappal az ötödik hét betöltése előtt éreztem, hogy alig akar enni KisManó, éppen csak olyan 70-eket megeszik és teljesen jól el van vele. Elképzelni nem tudtam mi lehet a gond, folyamatosan kapcsolatban voltam a védőnővel, hogy valaki segítsen nekem eldönteni, mi is a helyes lépés. Ez így ment egy-két napig, de mivel Lili nagyon elégedett volt és vidám, így nem aggódtunk. Majd jött a hirtelen változás: betöltötte az ötödik hetet és egyik pillanatról a másikra 130-akat akart enni. Elérkezett a növekedési ugrás (nálunk mindegyik növekedési ugrás 1-2 héttel hamarabb jött), csak ezt a szervezetem nem tudta rendesen követni. Annyira gyorsan emelte meg a mennyiséget, hogy csak két mellből tudtam neki odaadni a kívánt mennyiséget. Ez így ment pár napig, viszont egyszer csak, hirtelen az egyik szopizásnál már kettőből sem jött ki a 130 ml, és ott álltunk, hogy Lili sír, éhes, nem fogadja el a fagyasztott tejet, nekem pedig nincs elég. Ekkor hívtam a védőnőt és megbeszéltük, hogy most nincs más opció, adjak neki kiegészítésként tápszert, mert azt nem akartam hagyni, hogy szegény órákig sírjon. 

A tápszert elsőre elfogadta. Viszont innentől sajnos nem volt visszaút... Ami létezik, kipróbáltam, hogy a tejem ismét több legyen, de elkezdett folyamatosan csökkenni a mennyiség, míg 4.5 hónaposan teljesen elfogyott. Megittam az összes tejszaporító teát, ami a piacon fellelhető, húslevest ettem szalámival (állítólag tejszaporító), éjjel-nappal alkoholmentes sörök összes típusát ittam, tejszaporító kapszulákat szedtem, masszíroztam a mirigyeket, éjt nappallá téve fejtem, de semmi sem segített. Mondják, hogy ebben a tej dologban nagy szerepet játszik a genetika is. Édesanyám 4 hónapos korunkig tudott minket szoptatni, nagymamámnak nem is volt teje. Hétről hétre egyre kevesebb tejem lett, viszont a tápszeradagolásban módosítanunk kellett. Kezdetben úgy adtam Lilinek, hogy tej kiegészítéseként, viszont mivel nem bírta a pocakja és fájt neki, így azt csináltam, hogy vagy megvártam, míg megint van tejem, vagy lefejtem óránként, de a lényeg az volt, hogy egy étkezés tej volt, egy pedig tápszer. Így a pocak is helyreállt. Kezdetben a Beba Sensitive tápszert ette, mivel ugye pocakfájós volt, de ettől sokat bukott, így váltottunk a Milumil Sensitivre, amit viszont nagyon szeretett és jól is volt utána. Sajnos a Milumil gyár leégése után ezt a fajta tápit nem lehetett nagyon kapni, és ha találtunk is, annak is a lejárata novemberig tartott, így nem mertünk előre bevásárolni sem, mert akkor nem tudtuk, hogy hogy alakul a tejem. Szóval a szoptatások előtt folyamatosan mérlegeltem, és egyre inkább kézzelfogható volt sajnos, hogy egyrészről tovább tartott a szopizás, mert nem akart jönni a tej, másrészről pedig nem is jött annyi.

Majd felfigyeltem még egy dologra: ahogy fejtem, sokkal átlátszóbb lett a tejem, és amikor Lili tejet evett, szinte alig bírta vele, nagyon hamar éhes lett. Mint kiderült, hiába ettem bármit, a csökkenés miatt, nem volt benne elég tápanyag, ezért lett hamar kajcsis. Így nagyon hamar eljutottunk oda, hogy már csak éjjel tudtam tejet adni a gyerkőcnek. 4.5 hónaposan pedig az egyik éjszaka elérkezett a szoptatás vége. Több mint egy óra szoptatási próbálkozás, fejés, kézi fejés után semmi sem jött, elfogyott...Viszont nem sokra rá elkezdtük a hozzátáplálást, ami jót tett a lelkemnek. De erről majd később :)

Hogy hogyan is éltem meg mindezt?!

Kezdetben nagyon nehezen...Amikor elindult a csökkenés, nagyon rossz anyának éreztem magamat, hibáztattam a világot és önmagamat is, és azt éreztem, hogy nem tudom megadni a kislányomnak azt, ami neki nagyon fontos. Igen, eleinte összeomlott bennem egy világ....nagyon sokat sírtam emiatt, és ehhez sokat hozzátett az is, hogy egyre szenvedősebbek lettek a szoptatások. Szerencsére a férjem és az egész család mellettem állt, és mindenki bíztatott, támogatott, ami nagyon jól esett. Körülbelül két hét önsajnálat után megnyomtam a STOP gombot, és úgy döntöttem felállok. Nem fogom magamat okolni, főleg, hogy ami létezik, megtettem a tejemért, de a természettel nem tudok harcolni. Innentől kezdve csak azzal törődtem, hogy Lilcsinek megkönnyítsem ezt a helyzetet, és neki a legjobb legyen. Amikor teljesen elment a tejem, még volt egy kis rossz érzésem, másrészről viszont azt éreztem, hogy végre eldőlt valamerre a mérleg, és befejeződött ez a csiki-csuki játék, hogy vajon lesz-e ma tejem, vajon elég lesz-e, stb.

Szóval 4.5 hónaposan nemcsak teljesen tápszeres lett a leányzó, de megismerkedhetett a hozzátáplálás örömeivel is ;)

Onnantól, hogy megszületett Lili, a világ teljesen megváltozott, és olyan volt, mintha az ő előtte való élet és az innentől való lét két külön dimenzió lenne. Kiteljesedtem. Amikor még a pocakomban volt, mindig azon aggódtam, hogy jól van-e, biztos minden rendben van-e vele, hiszen ez egy teljesen kontrollálatlan környezet volt számomra, és mindig arra vágytam, hogy a kezemben foghassam. Tudtam, hogy onnantól már nem lehet baj, mivel ott már látom, érzem és tudok vigyázni rá. Pontosan ezért, bár voltak kérdések, voltak nehézségek a szoptatással, de nagyon magabiztos voltam, és ez így is volt az első két hétben. Tudtam, hogy minden rendben van, boldogság töltött el, és éreztem, hogy tényleg létezik az anyai ösztön. És hogy milyen volt másoknak is megmutatni ezt az első sétáink során?! FANTASZTIKUS!!! Annyira büszkén tologattam 1.5 hét után itt a lakóparkban, majd 2 hetesen a Városligetben (mindezt természetesen egyeztetve védőnővel ;) ), hogy azt nem is tudom leírni :)

Majd volt egy hullámvölgy, ami a "nemalvás" miatt alakult ki. Hosszú órás altatások után be kell valljam, volt, hogy kiborulva hívtam fel a férjemet és azt gondoltam, én rontok el valamit, én vagyok a hibás, még erre sem vagyok képes, stb... és jött az önvádaskodás, ami talán az egyik legrosszabb, mert olyankor az ember képes teljes önsajnálatba süllyeszteni magát. De mindig ott volt a férjem, és a családom, akik kihúztak mielőtt mélyre zuhantam volna. Ilyenkor mindig összeszedtem magam, elővettem a százas zsepit, és megfogadtam, hogy Lili nem láthat sírni, mert neki biztonságra van szüksége.

A családom szavai mindig tudtak lelket önteni belém, még akkor is, amikor a régi és az új szoptatási trend között váltottam és amikor minden nehezebb percben elbizonytalanodtam, hogy vajon jót teszek-e éppen. Nagyon szerencsés vagyok, mert egy olyan családom van, akik soha nem kioktattak, hanem véleményt mondtak, és mindig megerősítettek róla, hogy igen, ott van bennem az anyai ösztön és jól csinálom. Szerintem egy anyának igenis sokszor el kell mondani azt, amit nekem mondtak: "Jó Anya vagy!", "Te vagy a legjobb Anya!". Igen, ezek kellenek. És nagyon fontosak. Eddigi munkáim főleg multinacionális cégeknél voltak, ahol mindig van egy kontroll az ember felett, aki azonnal jelzi, ha valamit nem jól csinál. Ehhez szoktam hozzá, mindig így dolgoztam és mindig rendszerekben éltem az életem. Majd egy baba érkezésével elvesznek a rendszerek, az elvek, és teljesen felborul minden. De új célokat ad, és új értelmet az életnek. Egy sokszor rendszer nélküli, de sokkal szebb és teljesebb életet.

Én az első hat hétben is (mint ahogy folyamatosan, de erről később) nagyon sokat tanultam magamról és a világról. Egyrészről rájöttem, hogy bármit megtennék a gyermekemért; hogy bármikor képes vagyok egy mosoly kedvéért hülyét csinálni magamból a bevásárlóközpont közepén; hogy a gyermekemnek az én hangom a legszebb a világon (egyenlőre, amíg nem hall mást :D ); hogy sokszor a spontaneitás jó dolog, és a rendszerek nem is olyan fontosak; és hogy neki én vagyok a legtökéletesebb Anya. De a legfontosabb: Nekem Ő a legtökéletesebb gyermek és ember a világon minden pillanatban! Ezt a szeretetet nem lehet szavakba önteni...