Igen, két hónap után elérkezett az a pont, amikor bár már előtte is volt ilyen, de akkor úgy tűnt, ténylegesen késik a késnivaló, méghozzá már 2 hetet. Bár 1.5 hét után vettem egy tesztet, de az negatív lett. Ennek ellenére éreztem, itt most készül valami. 2 hét azért mégiscsak 2 hét, és ilyen még sosem fordult elő...

Egy pénteki napon, 2014. június 27-én a nőgyógyászom kimondta, amit annyira hallani akartam: „Úgy néz ki, várandós vagyok”. Bár még nem akart teljesen bíztatni, mert 1-2 hetes lehettem akkor, de azt mondta, hogy a hétvégén csináljak tesztet, és ha pozitív, jelentkezzek be újabb ultrahangra 10 nap múlva. Másnap este megvettük a tesztet…azt a bizonyos utolsót, ami meghozta a legnagyobb örömöt. 2015. június 29-én, reggel 7 órakor megtudtuk, hogy érkezik Ő. Szárnyalni tudtam volna, minden más lett, kisütött a szívemben a nap…ismét felhőtlenül boldog lettem! Következő héten már az ultrahangon is látszódott a petezsák, és a véreredmény is 100%-ban megerősítette, hogy baba van érkezőben.

Természetesen az első utam az egyik babaáruházba vezetett, hogy kismamaruhákat vegyek (bár természetesen ekkor még semmi sem látszódott), illetve övterelőre is szükségünk volt innentől. És ekkor került kezembe az az ijesztő lista, ami akár latinul is lehetett volna. Igen, az áruház saját kelengyelistája. Ahogy haladtam a több oldalas listán, csak úgy száguldoztak a fejemben a kérdések: „ Ez micsoda?”, „Honnan tudjam, hogy ebből milyen kell?”, „Fogja valaki mondani, hogy ez hogy működik?”, „Erre mikor van szükség?”, és még sorolhatnám. Éreztem, hogy sápadok…

És ekkor jött a kérdés: Oké, ott van bent egy kisbaba. De most hogyan tovább? Természetesen a kelengyelista csak 1 volt a sok téma közül, ami innentől kezdve elkezdett foglalkoztatni. Jöttek a gondolatok a táplálkozás, kismamaság, striák, hajfestés, babaszoba, szülés, babakocsi, autósülés, kisruhák, influenza-járvány, kórház, stb. témakörökben.

Ekkor pedig nem tehettem mást, mint leültem, lehiggadtam, és elkezdtem összeírni a kérdéseimet. Első gyermekes anyukaként, a listám nem volt rövid. Majd elérkeztek azok az időpontok, amikor ezeket fel is tehettem, mint védőnői látogatás, szülésznői elbeszélgetés illetve nőgyógyász vizsgálat. De ne felejtsük el, hogy mindezek mellett a lehetőségek mellett, ott voltak a barátok, akik a tapasztalataikkal, és tanácsaikkal, sokkal könnyebbé tették az utunkat.

Én mindig is a rendszerben való gondolkodás híve voltam, és pontosan ezért, minden kérdésemet egyből jegyzeteltem, minden választ gondosan rendszereztem, 4 hónapos várandós létemre már össze volt állítva a kelengyelistánk, és minden érzést, ami a pocaklakóval volt kapcsolatos, írásban megörökítettem.

Aztán ahogy haladtunk előre, a kérdések bár nem szűntek, mégis egyre tisztább, rendszerezettebb lett minden, egyre jobban kezdett a fejemben összeállni a kép.

És mindhárom trimeszter különböző nehézségeket és csodákat hordozott magában. Ezekről külön mesélek Nektek.