Először is szeretném leszögezni, tudom, hogy nagyon szerencsések vagyunk, hisz nagyon gyorsan összejött a kislányunk. De annak, aki nagyon türelmetlen típus, mint én, egy nap is az örökkévalóságot jelenti. Minden tiszteletem azoké a pároké, akik erőn felül, éveken át próbálkoznak, míg sikerül a baba, de történetünkhöz az is hozzátartozik, hogy mit éltünk át mi abban az időszakban, amíg próbálkoztunk.

Szóval 2014 márciusában eldöntöttük, bővülhet a kis családunk. Nagy reményekkel és kezdetben nagy nyugalommal álltam mindenhez, és 100%-ig biztos voltam benne, hogy azonnal sikerül. Körülbelül 3 hét után rögtön meg is viccelt a szervezetem, mivel késett aminek késni kellett, és produkáltam a terhesség elég sok tünetét. De a teszt negatív lett, és néhány nap múlva megérkezett a legvalósabb jel, még nem sikerült. Mivel azok közé a türelmetlen emberek közé tartozok, akik ha kitalálnak valamit, akkor "most és azonnal, de rögtön"' szeretnék, így teljes elkeseredésbe merültem, és nem akartam elfogadni, hogy a természetet nem tudom meggyőzni arról, hogy most szeretném a kisbabát, és nem ekkor, meg akkor. Így innentől elindult az őrült hajsza.

Mivel annyira szerettem volna a sikert, valószínűleg a testem ezért produkált folyamatosan minden kismamasági tünetet, ezért késett folyamatosan az, ami előtte majdnem mindig pontos volt, ezért szedtem fel 1 hónap alatt 4 kg-t, ezért feszült mindenem, és még folytathatnám. Elkövettem azt a hibát, hogy felmentem a keresőkbe az interneten, és bevásároltam az összes létező kapszulát, csodaszert, naptárt, amire azt írták, hogy elősegíti a teherbeesést. Folyamatosan teszteket vettünk, és minden negatív eredmény után újabb önsajnálatba süllyedtem.

Az önsajnálatom odáig fajult, hogy nem akartam senkivel találkozni, akinek már volt babája, vagy épp várandós volt, és 1.5 hó után felkerestem a nőgyógyászom, hogy adjon tanácsot. Természetesen a nőgyógyászom jót mosolygott az ügyemen, és elmagyarázta, hogy a mai statisztikák szerint a teherbeesési átlag kb. 1 év, szóval ne essek kétségbe. De persze, mint makacs és türelmetlen embernek ez nem volt elég indok a nyugalomra, tovább hajszoltam mindent, ami segíthetett volna a gyógyszerészek és az internet szerint.

2 hónap után viszont eljött egyszer csak a pillanat... belefáradtam. Belefáradtam abba, hogy minden órára történik, és hogy stresszt csináltam a gyermekvállalás kérdéséből. Egyszerűen elegem lett magamból, a sírásból, az önsajnálatból. Igen, ekkor megfogtam minden terméket és egy dobozba téve jó mélyre raktam és elengedtem a dolgot.

Na, aznap éjjel sikerült :)

Tényleg nagyon hamar megvalósult az álmunk. Talán azért gondolom, hogy tanulságos a mi esetünk, mert egyrészről én nagyon sok türelmet tanultam a kismamaság alatt, ami nagyon fontos a gyerkőc mellett is, másrészről pedig mindenkinek azt szoktam mondani, hogy úgy lőjön be egy időpontot a gyerkőc megfoganására, ami számára még nem a "most, de azonnal és rögtön". Mert megtanultam, hogy a természet úgyis azt csinálja ami meg van írva, nem pedig azt, amit én kitaláltam!

De hogy mi történt ezután? Jövök hamarosan a részletekkel!