Szóval letelt az első 12 hét, ami ugye minden szülő életében a kritikus időszak, hisz ekkor kell a leginkább vigyázni, hogy a baba megmaradjon a pocakban. Szerencsére simán ment, és minden a legnagyobb rendben volt.

A rosszullétek egyik napról a másikra elmúltak és hirtelen annyi energiám lett, mint még soha, képes lettem volna körbefutni a világot. Azon kívül, hogy a pocakom növekedett, olyan érzésem volt, mintha nem is lennék kismama. Ez volt az egyik leglassabban telő időszak, hisz folyamatosan azon aggódtam, hogy biztos jól van-e bent a babánk. Innentől kezdtem el járni a szülésznőhöz és védőnőhöz havonta, ahol ez egy folyamatos téma volt számomra. De hogy is kerültem hozzájuk?!

Amikor valaki kismama lesz, lehet az általa választott kórház nőgyógyászaihoz is járni vizsgálatokra, és szülésznőt sem kötelező választani, az is megoldás, hogy annál szül az ember, aki épp a szülés napján ügyeletben van. Mi a másik megoldást választottuk a korábbi írásaimban megjelölt okból: az embernek a szülés napján bennük kell bíznia a legjobban, hisz az ő kezükben van az anya és a baba élete is.

A nőgyógyászom adott volt, és mivel, bár még nem régóta jártam hozzá, meg voltunk vele teljes mértékben elégedve, így őt kértük fel a szüléshez is, illetve a várandósgondozáshoz is. Választott kórházunk nem volt, de szerencsére akkor kiderült, hogy az Egyesített Szent István és László Kórházban dolgozik, amiről köztudott, hogy az egyik leginkább bababarát szülészettel rendelkezik Magyarországon. És ezt tapasztaltam is, de erről majd a kórházi napok kifejtésénél mesélek. Hozzá ugyanúgy havonta jártunk, és ezeken az alkalmakon megnézhettük 3D-s ultrahangon a kisbabánkat, illetve tájékozódhattunk a méreteiről is. Ezek alapján konzultáltunk a további lépésekről, a vitaminok szedéséről, és a doktor úr adott beutalót a kórházba a különböző vérvételekre, vizeletvizsgálatokra és cukorterhelésre is. Lilit a 12. héttől folyamatosan 2-3 héttel nagyobbnak mérte az ultrahang (a baba fejmérete, combhossza és pocakmérete alapján kalkulál a gép egy körülbelüli értéket), így az orvosom engem egy eléggé csökkentett szénhidráttartalmú étrendre fogott, ami azt jelentette, hogy zöldséget ehettem zöldséggel, illetve húst hússal és a desszert lehetett néha körülbelül 2 narancs. Az elején ezt nagyon jól tudtam tartani, de a harmadik trimeszterben iszonyatos narancskívánás tört rám, így azt megszegtem nap mint nap a diétában :) Bár elsőre megijedtünk, mikor nagyobbnak mérték a kislányunkat, mivel a férjem 4600 grammal született, de folyamatosan megnyugtatott a nőgyógyászom, hogy egyrészt ezek csak becsült adatok, másrészt pedig az én súlyom is pont jól gyarapszik, így biztos nem lesz gond. Én összesen 12 kg-ot híztam a 9 hónap alatt. De szerencsére ezen kívül minden teljesen az átlagérték volt, és egészségügyileg ez a mérés sem jelentett problémát. Mindig nagyon vártuk ezeket az alkalmakat, mert ilyenkor azt éreztük, hogy találkozhatunk vele, és még jobban megismerhetjük Őt, a kisembert odabent. A második trimeszter első felében már túl voltam a pajzsmirigyorvosnál tett látogatáson, aki megerősítette, hogy szedhetek kismamavitamint, mivel az ezekben található jód nem ugyanaz, mint a többi gyógyszerben található anyag. Így szerencsére a 12 hetes vizsgálat után átválthattam 1 db vitaminra a 12-ről (mert ugye ahogy korábban írtam, minden vitamint külön kellett szednem). Valljuk be, ez megváltás volt :)

A másik kérdés a szülésznőválasztás volt. Barátoktól, ismerősöktől azt hallottuk, hogy mindenki örült, hogy volt választott, és nagy biztonságot adott, így ez nálunk sem volt innentől kérdés, tudtuk, hogy fel szeretnénk fogadni egy doktort. Szerencsére ezt a témát a nőgyógyász hozta fel azzal, hogy miután megtudta, hogy szeretnénk, adott egy listát azokról, akikkel ő együtt dolgozott, és akikkel jól tudtak együttműködni. Itt már volt egy, mondjuk úgy, választott név a fejünkben, ugyanis az történt, hogy az egyik alkalommal, mikor mentünk vizsgálatra, épp az asszisztenssel vettük át az elmúlt 1 hónap eseményeit, amikor a kávéról volt szó, hogy nem kívánom továbbra sem. Ekkor ment el mellettem pont egy hölgy, kedvesen rám nézett és azt mondta: "Pedig napi egyet ihatna", és elmosolyodott. Ekkor, szerintem látta a kérdőjelet az asszisztens hölgy, megkérdezte, hogy ismerem-e a hölgyet. A nemleges válasz után elmondta, hogy kicsoda, és hogy ő szülésznő. Méghozzá az egyik legjobb. Ekkor tudtam, nem lehetett véletlen, hogy mi találkoztunk. Tehát amikor a listát megkaptuk, egyből ki is választottuk. Másnap egyeztettem is időpontot, és körülbelül 1 hét múlva meg is ismerkedtünk személyesen. Innentől a 36. hétig havonta, utána pedig hetente találkoztunk. (A "miértre" majd visszatérek a harmadik trimeszternél) Az első téma a megismerkedés volt, ő is mesélt magáról, és mi is magunkról, a férjemmel. A második trimeszter témakörei egyrészt a kismamatáplálkozás volt, másrészről a családon belüli szülésélmények, és ezek szerepe a mi életünkben, és folyamatosan átbeszélhettük az érzéseimet. Ezek az alkalmak nagyon hasznosak voltak, és minden alkalom egy biztos pont volt, amikor épp úgy éreztem, kezdek elveszni a kérdésekben. Ekkor főleg az érdekelt, hogy jól táplálkozok-e, mit miért nem lehet, vagy épp lehet enni, mi történik odabent a pocakban, lehet-e hajat festeni (javasolt volt ezt elkerülni, így egy biofodrászatban kezdtem el mellíroztatni, mivel az nem éri a fejbőrt), milyen sminkeket használhatok (nem vagyok az a "túlsminkelős" fajta, de egy szemceruza azért egész kerek képet tud adni a fejemnek néha, így biosminket vásároltam :) ).

De a választható orvosokon túl, ott a védőnő, akit bizony nem lehet választani, ő adott, még hozzá a kerületileg illetékeshez kell járni. Nekem, ahogy korábbi írásaimban is említettem, nagyon nagy szerencsém van, mivel egy kb velem egykorú hölgyet kaptam, akivel bármit meg tudok beszélni. Ez majd fontos lesz annál a résznél, amikor már a Lilivel itthon töltött napokról lesz szó. Szóval védőnőnél kötelező a 12. terhességi hétig bejelentkezni, és ekkor megkapja az ember lánya a kiskönyvét, amiben folyamatosan vezetve van, hogy mikor milyen vizsgálatokon jelent meg. A védőnővel havonta találkoztunk, az utolsó hónapban pedig ő jött ki hozzánk. Ő az a személy, aki a gyermek 6 éves koráig folyamatosan jön, bár egy idő után már ritkábban. Persze nála is voltak folyton kérdéseim, és ez a mai napig megmaradt :D Sokszor csak épp egy-két ad hoc dolog jutott eszembe, de a védőnőnket inkább akkoriban a babakelengyékkel bombáztam :)

Szóval ők azok a szakemberek, akikkel egy kismama elég sűrűn találkozik abban a bizonyos 9 hónapban. Viszont van még egy orvos, aki bár ritkábban, de szintén fontos szerepet tölt be az ember életében: a genetikus. Ugyanis a 9 hónap alatt két kötelező, és egy választható genetikai vizsgálat van. Az első a 12. héten, a második a 19-20. héten, a harmadik pedig a 30. héten. Mi mind a háromra elmentünk, biztos ami biztos alapon, ezen ne múljon semmi. A 12. heti az, ami talán a legnagyobb izgalmat és félelmet adta meg számunkra, mivel ekkor vizsgálják a legsúlyosabb genetikai betegségeket, nyitott gerincet, stb. A doktor úr, aki ezt a vizsgálatot elvégezte nekünk a genetikai központban, nem volt egy beszédes alkat, így végig, fokozva a hangulatot, komoly volt, és az asszisztens hölgynek is latinul magyarázott. Majd a végén közölte, hogy minden rendben, szerencsére minden tökéletes, annyi, hogy a gyerek nyakán van a köldökzsinór. Hát mit ne mondjak, egy első gyermekes anyának ilyet mondanak...majd szívrohamot kaptam. Persze mint kiderült, ilyenkor ez teljesen normális, a babák játszanak a köldökzsinórral, és még kb 1000-szer rátekerheti és vissza. A lényeg, hogy a 30. hét utántól kell figyelni nagyon, hogy rajta van-e.

Orvosi szempontból így telt a második trimeszter, és a pocakom is mindeközben szépen és nagyon gyorsan nőtt, aminek persze én nagyon örültem. :) Ennyire azért nem volt nyugis a történet, mert a folytatásban lesz szó még ájulásról és vérzésről is. Viszont nem hagyhatom ki majd a szülésfelkészítős tréninget, az első rúgást, és még sorolhatnám. Fogom is :)