Három és fél nap kórházi lét után végre hazaérkeztünk most már mint család. Hihetetlen érzés volt. Délelőtt körülbelül 11-kor kaptuk meg a zárójelentéseket és a csecsemőosztály ajtajában már ott várt minket a férjem a hordozóval és benne egy kis plüss mosómacival :) Úgy meghatódtam, hogy el is sírtam magamat. Na, nem mintha nem sírtam volna az elmúlt 3.5 napban az új élmények, és természetesen a hormonok hatására :) Amúgy a hormonok szörnyen idegesítőek tudnak lenni: vagy kiborul mindenen az ember, vagy azt se tudja min, de kiakad, vagy épp a semmin is képes órákat nevetni. De visszatérve a lényeghez, végre elindultunk haza. Lilin látszódott, hogy minden annyira új neki, hogy szinte csak mereven nézett maga elé az autóban. Utána volt egy kis sírás, szerintem az újdonság varázsa miatt, viszont körülbelül 10 perc után el is aludt. Természetesen hazafele megállítottak minket a rendőrök közúti ellenőrzésből kifolyólag. Soha, de tényleg soha nem szoktak leinteni minket, ez nem is lehetett volna jobbkor :) De a férjemből egyből kibújt az Apa: a rendőr ahogy odalépett hozzánk, jó hangosan szólt, hogy vegye elő az iratokat a férjem. Erre ránézett a rendőrre és mondta neki "Lehetne halkabban, a kislányom alszik, és még csak most hozzuk haza a kórházból?" :D . A rendőr annyira megszeppent, hogy pikk-pakk átnézte az okmányokat, alig tudott bármit is szólni, és már engedett is minket tovább. De én is annyira megszeppentem, hogy csak pislogtam nagyokat és imádkoztam, hogy ne most szállítsa ki a kocsiból :) Szóval körülbelül 5 perc múlva hazaérkeztünk.

Ahogy felértünk a lakásba, a kislányunkat áttettük a hordozóból az ágyba, mivel nagyon mélyen aludt. Kicsit esetlenül vetkőztettük még ki a meleg ruhákból, nehogy közben megébredjen, de szerencsére sikerrel vettük az első közös akadályt. Délután 1-2 körül megérkeztek Édesanyámék, majd őket váltották délután 4 körül Édesapámék és testvéremék. Nagy volt a nyüzsgés, de Lili nagyon jól vette az első látogatásokat, szinte végigaludta, amikor pedig ébren volt, nagyon jól viselte, hogy mindenki megfogta. Na igen, ez a kérdés sok vitát gerjeszt az orvosok, szülők, védőnők körében, hogy mennyi idő után jöhetnek látogatók, mikor foghatják meg, stb. Ahogy látni fogjátok, az eddigi majdnem 8 hónap alatt, mióta megszületett Lili, folyamatosan úgy hozok meg nagyobb, főleg egészségügyi kérdéseket, hogy előtte konzultálok a védőnővel, vagy gyermekorvossal. Nem volt ez másképp ebben a helyzetben sem. Még szülés előtt körbekérdeztem a védőnőt és a szülésznőmet is, hogy ők mit tanácsolnak a látogatókat illetően. Mindketten azt mondták, hogy nyugodtan jöhetnek, csak arra figyeljünk, hogy egy nap mindig csak 1-2 látogató legyen, és inkább mi határozzuk meg, hogy mikor jöjjenek, ahogy nekünk, hármunknak kényelmes és illik a napunkba.

Ennek nagyon örültünk, mert bár van manapság ez az első 6 hetes tiltás, hogy addig senkit sem szabad fogadni, de mi úgy voltunk vele, hogy sem Lilit, sem magunkat, sem a családot nem szeretnénk tiltani attól, hogy lássák egymást, megismerkedjenek, és hát mit ne mondjak, nekem is nagy segítség volt, mikor már a férjem visszatért a munkába, és Édesanyám tudott jönni sokat segíteni, 10 percnyire laknak tőlünk. Édesapám amikor csak Pesten járt be tudott így ugrani, testvéremék heti 1-szer minimum el tudtak jönni, és amikor Anyósoméknak is engedte a 300 km-es táv, ők is tudtak jönni. Igen, nagyon jó volt, hogy körbevettek minket, és így folyamatosan, elosztva mindig volt valaki, aki tudott segíteni, vagy éppen csak elárasztani szeretettel a csöppünket. Másrészről pedig úgy gondoltuk a férjemmel, hogy Lili immunrendszere csak úgy tud erősödni, ha találkozik más behatásokkal. Természetesen ezt úgy kell elképzelni, hogy minden szegletében a lakásnak kézfertőtlenítő volt, és bár senki sem jött betegen, de az első két hétben mindenki szájmaszkot kellett, hogy viseljen. Szerencsére a családunk nagyon rugalmas és együttműködő, így mindenki azt mondta, hogy úgy csinálnak mindent, ahogy mondjuk, akkor jönnek, amikor mondjuk, stb. Szerencsére Lili nagyon jól bírta a találkozókat, sőt, még élvezte is, amikor őt figyelték és neki beszéltek. De ez meg is mutatkozott a későbbiekben is, nagyon nyitott kislány. Szóval nem elhalmozva bár, de jött a család és mindenki imádta az első pillanattól a KisManót. :)

A barátok esetében kértünk két hét türelmi időt, hogy mi is berendezkedhessünk, megismerjük egymást, és megszokjuk mindhárman az új helyzetet. Itt is mindenki nagyon megértő volt, és alkalmazkodtak a kérésünkhöz.

És a második naptól elindult az első 6 hetes időszak, amit első nagy intervallumként említenék, mivel ebben volt sírás, nevetés, káosz, rend, móka és kacagás egyszerre ;)