28 éves, hétköznapi anya vagyok. Budapesten élek a férjemmel és kislányommal, Liliennel. Hogy miért hoztam létre ezt a blogot?! Mert nekem nagyon sokat segített mindig is az, ha más, szintén hétköznapi anyák elmondták a gyerekeikkel kapcsolatos tapasztalataikat. Nem csodálkozom most már, hogy amikor egy gyerkőc már beszél, folyamatosan a "miért?" kérdéseket teszi fel. Ő a világot akarja megismerni. Én is folyamatosan kérdéseket teszek fel, mióta megláttam a két csíkot azon a bizonyos teszten: "Hogyan lesz?", "Honnan tudom majd, hogy hogyan működik a légzésfigyelő?", "Tényleg annyira fog fájni a szülés?", "Ugye tudja, hogy mennyire szeretem?", "Miért sír?", "Mikor jön már ki a foga?", és még sorolhatnám.

Minden kérdés és sokszor tanácstalanság ellenére, szívből vallom, hogy a legszebb csoda történt meg velem, hogy anya lettem. De azt is be kell ismerni, hogy a legnehezebb vállalkozást indítottam el. Írásaimnak nem célja megoldást adni, vagy útmutatást. Inkább tapasztalatot, ötleteket és az érzést, hogy nem vagy egyedül. Hogy igen, őszintén elmondhatod, ha épp nehéz, vagy ha épp szárnyalsz a boldogságtól. Mert anyák vagyunk, és ezzel együtt emberek is. Annyi szeretet van bennünk a gyerkőcünk felé, hogy azt nem értheti senki más, csak ők és mi. De igen, sokszor ez a mérhetetlen szeretet nem elég ahhoz, hogy megoldjunk például egy hasfájást, vagy sikító sírással járó fogzást.

Én úgy döntöttem, leírom történetünk, mindennapi életünk, együtt töltött időnket. Hátha neked is segíthetek ezzel és persze megmutatom vele a nagyvilágnak, hogy anyának lenni a legjobb a világon! :)